Hetiszakasz: Smot (2Mózes 1:1–6:1.) פָּרָשָׁת שְׁמוֹת
A hetiszakasz teljes szövege:
Smot (2Mózes 1:1–6:1.)
Izrael Egyiptomban: Az elnyomás és a megváltás (1–15. fejezet)
1. fejezet
Az izraeliták elnyomatása
1. És ezek a nevei Izrael fiainak, akik Egyiptomba jöttek; Jákobbal, kiki az ő házával, jöttek ők. 2. Rúben, Simon, Lévi és Júda; 3. Isszáchár, Zebúlun és Benjámin; 4. Dán, Náftáli, Gád és Ásér. 5. És volt összes lélekszáma a Jákob ágyékából származóknak: hetven lélek; József pedig Egyiptomban volt. 6: És meghalt József, meg mind a testvérei és az az egész nemzedék. 7. Izrael fiai pedig szaporodtak és nyüzsögtek, megsokasodtak és elhatalmasodtak igen nagyon, és megtelt az ország velük.
8. És új király támadt Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet. 9. és mondta az ő népének: Íme, Izrael fiainak népe több és hatalmasabb nálunknál. 10. Nosza, legyünk okosak vele szemben, hogy el ne sokasodjék, mert lesz, ha háború támadna, ő is csatlakoznék ellenségeinkhez, harcolna ellenünk és felmenne az országból. 11. És rendeltek feléje robotfelügyelőket, hogy sanyargassák őt rabmunkáikkal; és épített (Izrael) eleséggyűjtő városokat Fáraónak: Pítómot és Raámszészt. 12. De amint sanyargatták őt, úgy sokasodott és terjeszkedett; úgy, hogy irtóztak Izrael fiaitól. 13. És az egyiptomiak dolgoztattak Izrael fiaival szigorúsággal. 14. Megkeserítették az életüket kemény munkával agyagkeveréssel és téglavetéssel és minden munkával a mezőn; minden munkájukat, amelyet velük dolgoztattak, szigorúsággal (végeztették). 15. És mondta Egyiptom királya a héber szülésznőknek, akik közül az egyiknek neve Sifró és a másiknak neve Púó, 16. és mondta: Midőn szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg őt, ha pedig leány, maradjon életben. 17. De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyermekeket. 18. És hivatta Egyiptom királya a szülésznőket és mondta nekik: Miért tettétek ezt a dolgot, hogy életben hagytátok a fiúgyermekeket? 19. És mondták a szülésznők Fáraónak: Mert nem olyanok a héber nők, mint az egyiptomi nők, hanem életrevalók; mielőtt jön hozzájuk a szülésznő, már szültek. 20. És jót tett Isten a szülésznőkkel; a nép pedig sokasodott és nagyon elhatalmasodott. 21. És volt, minthogy félték a szülésznők Istent, szerzett nekik házakat. 22. Fáraó pedig megparancsolta egész népének, mondván: Minden fiút, aki születik, a folyamba vessetek és minden leányt hagyjátok életben.
2. fejezet
Mózes születése és neveltetése
1. És ment egy férfiú Lévi házából és elvette Lévi leányát. 2. Az asszony fogant és fiat szült; midőn látta, hogy szép, elrejtette őt három hónapig. 3. De nem tudta tovább elrejteni, azért vett számára egy ládát sásból, bekente gyantával és szurokkal, beletette a gyermeket és betette a nádasba a folyam partján. 4. A nővére pedig megállott távolról, hogy megtudja, mi történik vele: 5. Ekkor lejött Fáraó leánya, hogy fürödjék; a folyamban, szolgálói pedig jártak a folyam partján; és meglátta a ládát a nádas közepette, odaküldte szolgálóját és elvette azt. 6. Felnyitotta és meglátta a gyermeket és íme, egy síró fiú; megkönyörült rajta és mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7. És mondta a nővére Fáraó leányának: Elmenjek-e és hívjak-e neked szoptatós asszonyt a héber nők közül hogy szoptassa neked a gyermeket? 8. És mondta neki Fáraó leánya: Menj! És a leány elment és elhívta a gyermek anyját. 9. És mondta neki Fáraó leánya: Vidd a gyermeket és szoptasd őt nekem, és én megadom béredet; és elvette az asszony a gyermeket és szoptatta őt. 10. Midőn felnőtt a gyermek, akkor elvitte őt Fáraó leányának és lett neki fia gyanánt; elnevezte őt Mózesnek és mondta: Mert vízből húztam őt ki.
11. És történt ama napokban, Mózes nagy lett és kiment az ő testvéreihez és látta rabmunkáikat; és látott egy egyiptomi embert, amint üt egy héber embert az ő testvérei közül. 12. És erre meg arra fordult és látta, hogy nincs senki; akkor agyonütötte az egyiptomit és elrejtette őt a fövénybe. 13. Kiment másnap és íme, két héber férfiú dulakodik; és mondta az igaztalannak: Miért ütöd, felebarátodat? 14. És az mondta: Ki tett téged felügyelővé és bíróvá felénk, tán engem is megölni szándékozol, amint megölted az egyiptomit? És félt Mózes és mondta: Valóban, kitudódott a dolog. 15. Fáraó meghallotta ezt a dolgot és megakarta ölni Mózest; de Mózes elmenekült Fáraó elől és letelepedett Midján országában és leült a kútnál. 16. Midján papjának pedig volt hét leánya; jöttek, merítettek és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait. 17. De jöttek a pásztorok és elűzték őket; akkor felkelt Mózes, segített nekik és megitatta juhaikat. 18. Midőn eljöttek Reúelhez, az ő atyjukhoz, ez mondta: Miért jöttetek ily hamar ma? 19. És ők mondták: Egy egyiptomi férfiú mentett meg bennünket a pásztorok kezéből és meríteni is merített nekünk és megitatta a juhokat. 20. És mondta leányainak: Hát hol van? Miért hagytátok el a férfiút? Hívjátok őt, hogy egyék kenyeret. 21. És beleegyezett Mózes, hogy lakjék a férfiúnál; és ez odaadta Cippórát, az ő leányát Mózesnek. 22. Az pedig fiat szült és elnevezte (Mózes) Gérsómnak, mert mondta: Idegen voltam idegen országban.
23. És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. 24. És meghallotta Isten az ő jajkiáltásukat és megemlékezett Isten az ő szövetségéről Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal. 25. Isten látta Izrael fiait és megismerte Isten.
Forrás, és teljes: Itt!
Szemelvények Rásinak a Tórához írt kommentárjaiból
Smot
Smot (2Mózes 1:1–6:1.) פרשת שמות
A hetiszakasz tartalmából
l Izrael gyermekei gyorsan szaporodnak Egyiptomban. Növekvő számuk megrémíti a hatalmon lévő fáraót, aki rabszolgaságba veti őket, és megparancsolja a héber bábáknak, Sifrának és Puának, hogy minden fiú újszülöttet azonnal öljenek meg. Miután azok nem teljesítik parancsát, a fáraó megparancsolja népének, hogy minden héber fiú csecsemőt vessenek a folyóba. – 2Mózes 1.
l Jochevednek, Lévi leányának és Ámrámnak fia születik. Az újszülöttet egy kosárban a folyó vizére helyezik, Mirjám, a fiúcska nővére pedig a távolból figyeli. A fáraó lánya felfedezi a kosárban a fiút, kihúzza a vízből, elnevezi Mózesnek, és fiaként neveli fel. – 2Mózes 2:1–10.
l Az ifjú Mózes egy nap elhagyja a palotát, és tudomást szerez testvéreinek küzdelmes életéről. Megpillant egy hébert ütlegelő egyiptomi férfit, és megöli az egyiptomit. Másnap két civakodó zsidót pillant meg, és amikor megdorgálja őket, azok kérdőre vonják, azért amit az előző napon tett. Mózes látván, hogy tette kitudódott, elmenekül Midjánba. Ott védelmére kel Jitró leányainak, egyiküket – Cipórát – feleségül veszi, és apósa nyájainak pásztora lesz. – 2Mózes 2:11–3:1.
l Isten megjelenik Mózesnek egy égő csipkebokorban a Szináj lábánál, és utasítja, hogy 
menjen el a fáraóhoz és követelje: „Engedd el népemet, hogy szolgálhassák Őt!” Isten kinevezi Mózes testvérét, Áront, Mózes szóvivőjének. Úton Egyiptom felé, Mózes körülmetéli fiait. Egyiptomban a nép hisz nekik; de a fáraó nem hajlandó elengedni őket, sőt még jobban megnöveli Izrael szenvedéseit. – 2Mózes 3:2–5:21.
l Mózes visszatér Istenhez, hogy tiltakozzék: „Uram, miért tettél rosszat ezzel a néppel?” Isten ígéretet tesz, hogy közel már a szabadulás órája. – 2Mózes 5:22–6:1.
Szemelvények
וַיְהִי כָּל נֶפֶשׁ יֹצְאֵי יֶרֶךְ יַעֲקֹב שִׁבְעִים נָפֶשׁ, וְיוֹסֵף הָיָה בְמִצְרָיִם. (שמות א, ה)
Összesen hetvenen voltak, akik Jákobtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt. (2Mózes 1:5.)
ויוסף היה במצרים – …József pedig már Egyiptomban volt. – והלא הוא ובניו היו בכלל שבעים – Nemde vele és fiaival együtt voltak hetvenen,[1] – ומה בא ללמדנו – akkor mit tanít nekünk e mondat, – וכי לא היינו יודעים שהוא היה במצרים – tán nem tudjuk, hogy ő Egyiptomban volt? – אלא – Azért van írva, – להודיעך צדקתו של יוסף – hogy tudtunkra adja József cádik voltát. – הוא יוסף הרועה את צאן אביו – Ugyanaz a József, aki atyja juhainak pásztora volt,[2] – הוא יוסף שהיה במצרים ונעשה מלך – volt az, aki Egyiptomba került, és alkirály lett, – ועומד בצדקו – és [ezzel együtt mindvégig] megmaradt igazságában.
וְכַאֲשֶׁר יְעַנּוּ אֹתוֹ כֵּן יִרְבֶּה וְכֵן יִפְרֹץ, וַיָּקֻצוּ מִפְּנֵי בְּנֵי יִשְׂרָאֵל. (שמות א, יב)
De minél jobban gyötörni fogják a népet, annál inkább sokasodni és gyarapodni fog, úgyhogy megundorodtak Izráel fiaitól. (2Mózes 1:12.)
וכאשר יענו אתו – De minél jobban gyötörni fogják a népet… [Miért van jövő idejű alakban írva és nem jelen vagy
múlt időben? Rási magyarázata szerint ebben a jövő idejű alakban a szándék fejeződik ki:] – בכל מה שהם נותנין לב לענות – Minél elszántabban tervezték gyötörni [a népet], – כן לב הקב"ה להרבות ולהפריץ – Isten máris annál elszántabban növelte [a nép] számát és erejét [még azelőtt, hogy a gyakorlatban gyötörték volna őket].
כן ירבה – …annál inkább sokasodni és gyarapodni fog… – כן רבה וכן פרץ – [A jövőidejű alak itt értelmezhető egyszerűen a múltra, vagyis:] „annál inkább nőtt a [nép] száma és erősödött”. – זהו פשוטו – Ez az egyszerű magyarázat. – ומדרשו – A midrási magyarázat [azonban] a következő: – רוח הקודש אומרת כן – Az Isteni Szellem mondja ezt, – אתם אומרים פן ירבה – azaz „Ti azt mondjátok: »Nehogy megsokasodjék«, – ואני אומר כן ירבה – Én viszont azt mondom: »De bizony, hogy meg fog sokasodni!«” [Ezzel magyarázatot is adva a szöveg jövő idejű alakjára.]
ויקצו – …úgyhogy megundorodtak (vájákucu) [az egyiptomiak]… – קצו בחייהם – Megundorodtak az életüktől. – ורבותינו דרשו – De Bölcseink ezt így magyarázták: – כקוצים היו בעיניהם – [Izrael fiai] olyanok voltak [az egyiptomiak] szemében, akár a tüskék (kocim).
וַיְצַו פַּרְעֹה לְכָל עַמּוֹ לֵאמֹר, כָּל הַבֵּן הַיִּלּוֹד הַיְאֹרָה תַּשְׁלִיכֻהוּ וְכָל הַבַּת תְּחַיּוּן. (שמות א, כב)
Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének, mondván: Minden születendő fiút a folyamba dobjatok, és minden leányt hagyjatok életben. (2Mózes 1:22.)
לכל עמו – …egész népének… – אף עליהם גזר – Rájuk (az egyiptomiakra) vonatkozóan is elrendelte. – יום שנולד משה – Mivel aznap, mikor Mózes megszületett, – אמרו לו אצטגניניו – azt mondták neki (a fáraónak) csillagjósai: – היום נולד מושיען – „Ma született meg a megváltójuk, – ואין אנו יודעין אם ממצרים אם מישראל – de nem tudjuk, hogy egyiptomi-e vagy héber. – ורואין אנו שסופו ללקות במים – És látjuk, hogy víz miatt fog meghalni”, – לפיכך גזר אותו היום – ezért elrendelte aznap – אף על המצרים – az egyiptomiakra nézve is, – שנאמר – ahogy írva van: – כל הבן הילוד – „…minden születendő fiút” – ולא נאמר הילוד לעברים – és nem pedig az: „…minden születendő héber fiút”. – והם לא היו יודעים – [A víz kapcsán látott rossz jelek kapcsán] pedig ők (a fáraó csillagjósai) nem tudták, – שסופו ללקות על מי מריבה – hogy a végén [Mózes] büntetése a Mörivá (Pörlekedés) vize miatt lesz.[3]
וַיֵּלֶךְ אִישׁ מִבֵּית לֵוִי, וַיִּקַּח אֶת בַּת לֵוִי. (שמות ב, א)
És ment egy férfiú Lévi házából, és feleségül vette Lévi leányát. (2Mózes 2:1.)
ויקח את בת לוי – …és feleségül vette Lévi leányát. – פרוש היה ממנה – [Ámrám] külön élt tőle – מפני גזירת פרעה – a fáraó rendelete miatt [hogy minden héber fiú újszülöttet meg kell ölni], – וחזר ולקחה – és [Ámrám] újra elvette őt. – וזהו וילך – A „…és ment” kifejezés azt jelenti, – שהלך בעצת בתו – hogy [Ámrám] követte lánya tanácsát, – שאמרה לו – aki azt mondta neki: – גזרתך קשה משל פרעה – „A te döntésed [hogy elválsz Jochevedtől] még rosszabb, mint a fáraóé; – אם פרעה גזר על הזכרים – a fáraó rendelete ugyanis [egyedül] a fiúgyermekekre vonatkozik, – ואתה ג"כ על הנקבות – a tiéd pedig a lányokra is.” [Hiszen ha Ámrám egyáltalán nem nemz gyermekeket, akkor nem csak fiai, de leányai sem születhetnek.] – והחזירה – és [most] visszavette őt, – ועשה בה לקוחין שניים – és újra frigyre lépett vele. – ואף היא נהפכה להיות נערה – [Jocheved] is újra megfiatalodott. – ובת מאה שלושים שנה היתה – [Valójában ugyanis már] 130 esztendős volt, – שנולדה בבואה למצרים – mivel Egyiptomba való megérkezésük idején született – בין החומות – a falak között (a város bejáratánál).[4] – ומאתים ועשר שנה נשתהו שם – És 210 évet töltöttek ott [Egyiptomban].[5] – וכשיצאו היה משה בן שמונים שנה – Amikor elhagyták [Egyiptomot], Mózes 80 esztendős volt.[6] – אם כן כשנתעברה ממנו – Így tehát, amikor [Jocheved] terhes lett vele, – היתה בת מאה שלושים – 130 [éves] volt. – וקורא אותה בת לוי – [Mégis] úgy említtetik, mint „Lévi leánya.” [Egy 130 esztendős asszonyra nem utalna úgy a Szentírás, hogy „bát lévi”, ha nem történt volna meg vele az a csoda, hogy visszanyerte fiatalságát.]
Forrás, és teljes: Itt!
Forrás: www.zsido.com
avelecion 