Posts Tagged ‘hagyomány’

A Hávdálá jelentése „elválasztás”. Amikor beköszönt a Sábesz vagy az ünnep, egy pohár borra mondott kiddussal jelezzük, hogy valami különleges és szent kezdődött. Amikor vége a Sábesznak vagy az ünnepnek, a Hávdálával emlékezünk rá, hogy különbséget kell tenni a szent és a mindennapi, a világosság és a sötétség, a zsidó nép és többi népek, a szombat és a hétköznapok között. A Hávdálá tehát ugyanolyan fontos része a sábeszi szertartásoknak, mint a kiddus.

A Hávdálá szertartáskor meggyújtjuk a több szálból font gyertyát, elmondjuk a Hiné Él J’súáti” (“Íme, szabadulásom Istene”) kezdetű imát és Eszter könyvéből egy sort, majd áldást mondunk a borra, a jó illatú fűszerekre (amelyeket meg is szagolunk) és a világosságra (a hávdálá gyertya fényénél megszemléljük, hogyan tükröződik a fény a körmeinken). Végül elmondjuk a szombat és a hétköznap elválasztásának imáját (Hámávdil). Megisszuk a bort, majd egy kis maradékkal eloltjuk a gyertyát.

A nők is kötelesek kiddust és hávdálát hallgatni, s ha mástól nem hallhatják, akkor saját maguknak kell elvégezniük ezt a szertartást.

Hávdálá – nőknek is!

Mind a kidus mind a hávdálá kötelezettsége vonatkozik a nőkre is. Igaz, hogy a legtöbb, valamilyen időponthoz kapcsolódó tevőleges parancs alól a nők fel vannak mentve, de a kidus és a hávdálá kivétel ez alól a szabály alól.

Az ötödik parancsolat első változatában (2Mózes 20:8.) ez áll: “Emlékezz meg a szombat napjáról”, a második változatában (5Mózes 5:12.) pedig ez “Őrizd meg a szombat napját”. (Mint ez köztudott, a Tízparancsolat kétszer szerepel a Tórában és kisebb formai különbség van a két változat között.) Bölcseink értelmezése szerint ez a kettősség azt fejezi ki, hogy ugyanúgy, ahogy a szombat “megőrzése” (azaz a munka tilalma), ugyanúgy a szombatról való “megemlékezés” (azaz a szombat beköszönte és kimenetele alkalmából egy pohár borra elmondott áldás) is mindenkire vonatkozik.

A fentiek szerint a nők is kötelesek kidust és hávdálát hallgatni, s ha mástól nem hallhatják, akkor saját maguknak kell elvégezniük ezt a szertartást. Elméletileg nő is csinálhat kidust férfiak számára (bár ez nem szokás), de hávdálát nem, mert egyes vélemények szerint az “emlékezés” parancsa csak a kidust foglalja magába, így csak az vonatkozik a nőkre. S habár a háláchá nem követi ezt a nézetet, mindenesetre, ha lehetőség van rá, akkor figyelembe vesszük.

Miért használunk több szálból font gyertyát a Hávdálá szertartáshoz?

Az áldásban, amit a gyertyára mondunk a Hávdálákor, többes számban említjük a tűz fényét („Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki a tűz fényeit teremtette.”). Ezért olyan gyertyát (ú.n. hávdálá-gyertyát) használunk, amiben legalább két kanóc van. Ha nincs ilyen gyertyánk, tartsunk két hagyományos gyertyát úgy, hogy a lángjuk összeérjen.

Mi a szerepe az illatos fűszereknek a Hávdálá szertartásban?

A kabbalisztikus hagyomány szerint minden Sábeszkor kapunk egy kis “többlet lelket”, amely velünk marad a szent nap végéig. A fűszerek (böszomim) édes illata – amely a rabbinikus források szerint inkább a lélek, semmint a test gyönyörűségére szolgál – “lelket önt belénk” (héberül az illat réach, a lélek ruach), megvigasztal minket a “többlet lélek” távozásáért, amelytől a szombat végén búcsút kell vennünk. Sokan használnak a Hávdálához szegfűszeget vagy szegfűborsot és díszes böszomim-tartóba teszik, bár a tartó nem elengedhetetlen része a szertartásnak.

Forrás: www.zsido.com

Egy videó:

Egészség és hagyomány

Morzsál, száraz, fogyókúrázók kedvence. Van, aki évente egy hétig kötelességből eszi, s van, aki minden nap ezt ropogtatja. Mi az? Hát a macesz.

Talán nem is létezik más olyan étel, amely ilyen egyszerű, és mégis ennyire fontos jelentéssel bírna. A zsidó vallás egyik alapköve ugyanis az a szimbólum, amit e – csupán lisztből és vízből összegyúrt – eledel hordoz. Pészach tavaszi, nyolc napos ünnepén a zsidó nép háromezer évvel ezelőtti felszabadulásáról emlékezik meg, amikor is Mózes kivezette a népét az egyiptomi rabszolgaságból. A történet szerint sebtében kellett elhagyniuk otthonaikat, így a kenyérnek nem volt ideje megkelni; a tésztát hirtelen sütötték meg. Így született meg a kovásztalan kenyér, azaz a pászka – és ezt a pászkát (illetve maceszt) a kivonulás történetének rituális elmesélése közben a zsidók a szédereste által megszabott rendben fogyasztják.

Azonban nem csak a hosszú széderestéken lehet közelebbről megismerkedni a macesszal, ahol a  “nyomorúság kenyere” a többórás történetmesélés alatt már-már ínyencséggé alakul.   Fogyókúrázók, kísérletezők, és egészség-tudatos vásárlók régóta rutinosan nyúlnak a közértek alsó polcaihoz a pászkáért. Sokan ismerik “tejeskávé-töltelékként”, és valószínűleg még többen találkoztak vele mennyei maceszgombóc-leves formájában. Napjainkban egyre bővül a boltok választéka; megkóstolhatjuk a bio-, tönköly-, ízesített-, sőt még a csokoládéba mártott maceszt is.

A pászka elkészítésének aranyszabálya, hogy a (gondosan szárazon tartott) liszt és a víz  semmiképpen nem érintkezhet egymással tizennyolc percnél tovább. Ha az összekeveréstől a sütésig több idő telne el, megindulna az erjedési, azaz kovászosodási folyamat. A legtöbb helyen ma már gépek gyártják a pászkát, de kerek, kézzel készült macesz is létezik. Magyarországon a maceszgyártás ma már nem jelentős, bár ismét növekvőben van – a különleges pászkákat azonban  nagyrészt importáljuk. Otthon ritkán sütnek maceszt a szigorú elkészítési szabályok miatt.

Meglepő talán, de sok érv szól e nem túl karakteres ízű ostyaféle fogyasztása mellett. Közülük az egyik, hogy rendkívül sokoldalúan felhasználható alapanyag. Mivel pészach napjai alatt a zsidó vallás szerint tilos kenyeret és kelt tésztákat enni, a legkülönfélébb receptek “nőtték ki magukat” ebből a tiltásból. A pászka kapható pehely és liszt formájában is, így akár tortát, vagy pizzát is süthetünk belőle, és a kreatív szakácsok is szívesen brillíroznak vele. Még a hagyományos maceszgombócot is megújítja egy – épp, hogy érezhető – csipetnyi gyömbér, vagy egyéb, különleges ízvilágot idéző fűszer.  E sorok írójának legízletesebb “macesz-élménye” például egy pászka-lasagna volt!

Minek nevezzelek?! – A pászka-bundáskenyér, avagy macesz-palacsinta, azaz a matzo brei

Az alapötlet egyszerű: az apró darabokra tördelt pászka és a felvert tojás forró násza egy serpenyőben. Kezdetben a maceszdarabkákat langyos vízben, esetleg tejben állni hagyjuk néhány percig, hogy megduzzadjanak. Megsózzuk, megborsozzuk, és a tojást is hozzákeverjük; pászkalaponként egyet. E ponton azonban szerte-szét ágazik a recept. Az első változat szerint beleönthetjük a serpenyőbe a pászka-tojás keveréket, és hagyhatjuk megsülni, mint egy rántottát. Nyakon önthetjük édes, vagy sós szószokkal, ketchuppal; sőt, háromszög-formára felszeletelve, mézzel, lekvárral töltve, édesen is fogyaszthatjuk. (Ilyenkor persze hagyjuk ki a sót-borsot!)
A matzo brei másik verziója egy teljes, könnyű egytálétel. A serpenyőbe öntött tojásos maceszt folyamatosan kevergetjük, amíg össze nem sül az előzetesen megpirított zöldségekkel, illetve húsfélékkel. A zöldpaprika, hagyma, és a legvégén hozzáadott avokádó kombinációja mennyei, de  kísérletezzünk a macesz-omlettel bátran!

Forrás: http://www.punchmagazin.hu

Videó a készítésről

http://www.facebook.com/v/172980656079227