Posts Tagged ‘izrael’

 majláth tér Ki volt az első pécsi rabbi? Mikor, hol született, milyen tudományokban volt jártas? Az ortodox, vagy a liberális szemlélet és vallásgyakorlat híve volt-e? Mi volt az énekkórusról a véleménye az istentiszteleteken? És miért mondott le a rabbiságról? Avatott-e Pécsen zsinagógát? Ezekre, és egyéb más kérdésekre kapunk választ, ide kattintva.

 

 

Netanjahu: Izrael nem vonja vissza haderejét
honvedelem.hu / MTI / 2011-03-09 08:43:00
Izrael egy palesztinokkal megkötött békemegállapodás után is fenn akarja tartani katonai jelenlétét Ciszjordániában – jelentette ki kedden a Jordán folyó völgyében tett látogatása során Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök.

Netanjahu szerint a Közel-Keleten tapasztalható felfordulás, és az általa okozott „politikai és biztonsági földrengés” miatt Izraelnek biztosítania kell „szilárd biztonsági alapjai” fennmaradását. „Ezért bármilyen jövőbeli helyzetben, bármilyen jövőbeli megállapodás esetén a Jordán völgyében állomásozó izraeli katonaságnak a helyén kell maradnia. Ez Izrael állam biztonsági politikája” – szögezte le az izraeli miniszterelnök, hozzátéve, hogy terroristák és rakéták jelennének meg a folyó nyugati partvidékén, s Izraelt fenyegetnék, ha a Jordán menti biztonsági vonalon rés keletkezne.

Benjámin Netanjahu a múltban is tett hasonló kijelentéseket. Szakértők azért tartják figyelemreméltónak a megismétlésüket, mert hírek szerint az izraeli kormányfő a palesztinokkal kezdett tárgyalások folytatása érdekében új diplomáciai kezdeményezésen dolgozik. A szerdai kijelentések azt jelzik, hogy az ajánlat, amelyet Izrael tenni kíván, messze elmarad a palesztinok igényeitől. Ők Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet követelik tervezett új államuknak. Nabíl Abu Rudeina, Mahmúd Abbász palesztin elnök tanácsadója kijelentette: a palesztinok nem mondanak le arról a követelésükről, hogy Izrael vonja ki minden katonáját Ciszjordániából.

Forrás:

YouTube – AARONIC BLESSING, Hebrew.

Hol a határ? – Globális vita Izrael jövőjéről

Ritkán látott kommunikációs csata zajlott  Barack Obama és Benjamin Netanjahu között. Hat nap alatt négy beszédet tartottak, és személyesen is találkoztak, majd ezt követően a kamerák előtt vitatkoztak egymással. Az amerikai elnök első beszédét felháborodás és kritika fogadta Izraelben, és ez rányomta a bélyegét a Fehér Házban folytatott csúcstalálkozóra. Ezt követően Obama és Netanjahu külön-külön beszédet tartottak a legnagyobb amerikai Izrael-párti szervezet közgyűlésén. A két vezető itt igyekezett pontosítani álláspontját, ám Obama magyarázkodását a Heteknek nyilatkozó izraeli kormányzati kommunikációs vezető „csokoládéba csomagolt arzéntablettának” minősítette. A sorozatot Benjamin Netanjahu 45 perces, nagy ovációval fogadott beszéde zárta az amerikai Kongresszus két házának együttes ülésén. A tervek és ellentervek a Közel-Keleten és szerte a világon széles körű visszhangot váltottak ki, és közel egy héten át uralták a globális médiát is.

Netanjahu_obamaA tervezett egy óra helyett több mint két órát tárgyalt egymással a Fehér Házban az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök. A találkozó végén Barack Obama megismételte csütörtöki beszédének főbb pontjait, és felszólította Izraelt, hogy az 1967-es határokhoz való visszatéréssel tegye lehetővé a palesztin állam megalakulását. Az amerikai elnök elismerte, hogy magmaradtak a nézetkülönbségek az Egyesült Államok és Izrael között arról, hogyan lehet megteremteni a közel-keleti békét. A Hetek az izraeli miniszterelnök környezetéből úgy értesült: Benjamin Netanjahu akképp értékelte Obama beszédét, hogy olyan elfogadhatatlan feltételekre akarja rákényszeríteni Izraelt, ami a zsidó állam végzetét jelentheti.

Illúziók nélkül

„A békét nem lehet illúziókra építeni. Izrael őszintén akarja a békét, de nem követhetünk el a béke nevében végzetes tévedéseket” – közölte drámai hangú válasznyilatkozatában Benjamin Netanjahu. Az izraeli miniszterelnök leszögezte, hogy Mahmúd Abbász palesztin vezetőnek választania kell: a Hamasszal keresi a megbékélést, vagy a békét Izraellel.

Netanjahu kijelentette, hogy Izrael számára elfogadhatatlan feltétel az 1967-es arab agresszió előtti határokhoz való visszatérés. Emlékeztette Obama elnököt arra, hogy akkor Izrael két határa között mindössze egy 15 kilométeres sáv húzódott. Ezek a határok védhetetlenek voltak, és arra indították Izrael ellenségeit, hogy újra és újra háborút indítsanak a zsidó állam ellen.

Netanjahu az amerikai elnökhöz fordulva azt kérte Barack Obamától, hogy az Egyesült Államok ne kényszerítse bele Izraelt egy olyan békemegállapodásba, amely a zsidó állam végzetét jelenthetné. A közös sajtótájékoztató végén a két vezető kezet rázott, de az első sajtóértékelések szerint a feszültség a nyilvánosság előtti vita után még tovább mélyülhetett Obama és Netanjahu között.

A Hetek a találkozó előtt arról értesült, hogy az izraeli miniszterelnök környezetében úgy látják, Barack Obama nincs tisztában a közel-keleti realitásokkal, és az elmúlt hónapok nagy jelentőségű változásai ellenére továbbra is a 2009-es kai­rói beszédben kijelölt programot akarja végrehajtani. „Obama nem tanult semmit, és nincs világos stratégiája azon kívül, hogy elfordult eddigi arab szövetségeseitől, és közvetlenül az a­rab néphez kíván fordulni – magyarázta lapunknak az izraeli kormányfő kommunikációs tanácsadója. – Az eddigi iz­raeli kormányok közül egy sem fogadta el tárgyalási alapnak az 1967 előtti határokat, most Obama mégis ezt erőlteti. Ez nem viszi előbbre a békefolyamatot, sőt az ma már nem is létezik. Ennek oka, hogy Obama egyoldalú ígéretei és Izraellel szemben támasztott irreális követélései miatt a palesztinok már nem látják értelmét a tárgyalásnak, mivel azt érzik, hogy anélkül is mindent elérhetnek.” Ebben a helyzetben Izraelnek az alapvető biztonsági érdekeit kell követnie, illúziók nélkül.

Az új amerikai Közel-Kelet-stratégia nyertese Törökország lehet – véli az izraeli kormánytanácsadó. „Nagy megdöbbenést fog okozni azonban, amikor kiderül, hogy a jelenlegi török vezetés a demokrácia eszközeivel éppen a demokratikus török világi államot igyekszik felszámolni, miközben Törökország egyre szorosabban együttműködik az iráni ajatollahok rendszerével.”

„Auschwitzi határok”

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kongresszusi beszédének nemcsak a tartalma volt különleges, hanem az is, ahogy az amerikai törvényhozás fogadta: kitörő lelkesedéssel és támogatással. Még Netanjahu feleségének, Sarah-nak is jutott az elismerésből, amikor belépett az ülésterembe. Ezzel párhuzamosan Barack Obama komoly kritikát kapott Közel-Kelet-beszéde miatt, amellyel belpolitikailag is elszigetelte magát, épp a 2012-es választások előszobájában.

Netanjahu beszédét közel 30 alkalommal szakították meg, gyakran állva tapsolt a közel 500 szenátor és képviselő. De már akkor perceken át tapsolt a washingtoni törvényhozás, amikor Netanjahu belépett a terembe – az Egyesült Államok Kongresszusának a hangját az euró­pai útján lévő amerikai elnök, Barack Obama, a palesztinok, de lényegében az egész világ meghallotta.

Ebben a kritikus időben, amikor Izrael a nemzetközi elszigeteltség ellen küzd, rendkívül fontos volt számára a világ legfontosabb parlamentjének rendíthetetlen támogatása. Netanjahunak még az a megjegyzése is hatalmas tapsot kapott, hogy a zsidók nem betolakodók Júdeában és Szamáriában – ahogy a belgák voltak Kongóban vagy a britek Indiában. Ha­bár az Egyesült Államok külpolitikáját nem a Kongresszus irányítja, hanem az elnök, mégis, a washingtoni törvényhozás nem hagyható figyelmen kívül. Sem az Egyesült Államok elnöke, sem pedig a nemzetközi közösség nem kerülheti meg – a Kongresszus ugyanis megszabja, milyen erős nyomást gyakorolhat Obama a zsidó államra.

Forrás: Hetek

Időpont: 2011.05.22.  16.00- 19.00

Helyszín: váci Zsinagóga épülete, 2600 Vác, Eötvös utca 3.

Rendezvény műsora:

16.00 óra KAPOLKA GÁBOR fotóművész “IMA HARMATÉRT”c.kiállítása
a női karzaton, megnyitja:DEUTSCH GÁBOR
16.30 óra Magyar & Izraeli Himnuszok.

Narrátor: KALÁCSKA ESZTER
– vers, magyar nyelven: SÁRIK ZSOLT

16.45 óra Köszöntő beszédet mond:TURAI JÁNOS VZSH elnöke
16.55 óra Üdvözlő beszédet mond:FÖRDŐS ATTILA Vác Város polgármestere
17.10 óra Az ünnepet méltatja:Őexelenciája ALIZA BIN-NOUN Nagykövet Asszony

– vers, héber nyelven:KERTÉSZ ANETT

17.30 óra LAUDER JAVNE Közép-és Szakiskola zenekarának szórakoztató
hangversenye

Az esemény Facebook oldala itt

ARCHÍVUM

A közelmúltban indult rovatunkban most Németh Sándor ünnepi beszéde olvasható, amely 2009. december 8-án hangzott el Jeruzsálemben, a Knesszet képviselőcsoportja és a Zsidó Világkongresszus díjátadóján.

A teljes cikk letölthető a bejegyzés alatti linken. Oldalunkon hasznos időtöltést kívánunk!

Révész István szerk.

 

Németh Sándor jeruzsálemi ünnepi beszéde

2009.12.11.

Tisztelt Miniszter Úr, Elnök Úr, tisztelt Képviselők, Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm a Knesszet Keresztény Szövetségesek Választmányától és a Zsidó Világkongresszustól kapott kitüntetést. Ez a díj különleges megtiszteltetés személyem számára, és értékelése eddigi tevékenységemnek, valamint – úgy gondolom – az Izraelt támogató magyar emberek, keresztények számára is. Az önök bizalma, elismerése rendkívüli áldás nekem, és kellemes meglepetést is jelent, hiszen nem olyan kulturális és politikai háttérből származom, ahol az Izraellel vagy a zsidósággal való barátságért köztiszteletben részesül az ember. Kelet- és Közép-Európában közismerten sohasem volt zsidónak zsidóként könnyű és édes az élet. Az elmúlt évszázadokban és évtizedekben az antiszemita gyalázkodásokból a nem zsidó filoszemitáknak is bőven jutott. Napjainkban is kemény és küzdelmes a mindennapi élet Magyarországon, de nem reménytelen.

Meggyőződésem, hogy a válság okozta nehézségeket kihasználó, a második világháború szörnyűségeihez vezető fasiszta, náci ideológiák, démonok felidézésében és terjesztésében fáradozó szélsőséges csoportok törekvése kudarcba fog fulladni. Nagyon sokan hazánkban vallási-világnézeti hovatartozástól függetlenül – jobb- és baloldali szimpatizánsok, politikusok, közéleti tényezők – többet akarnak tenni a jövőben azért, hogy Budapest ne a neonácik randalírozása által, hanem gazdasági, kulturális, politikai sikerei miatt kerüljön a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. E cél érdekében rendezünk december 10-én egyházunk központjában antifasiszta nagygyűlést, amelynek fő előadója a Nobel-díjas Elie Wiesel úr lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, szeretném nyilvánvalóvá tenni azt is, hogy nekem és számos honfitársamnak a szívét, lelkét fájdalom és szégyen tölti el a magyar zsidóság második világháborús vesztesége, pusztulása miatt, és elismerjük, hogy ezért nem csupán a nácikat, hanem a német megszállás előtti magyar törvényhozást és kormányzatot, a nácikollaboránsokat, a nyilas mozgalmat és terrort is súlyos történelmi felelősség terheli. Nincs jogosultságom egy egész nép nevében e borzalmakért bocsánatot kérni önöktől, de azok nevében igen, akik hozzám hasonlóan látják népem akkori nemzedékének történelmi felelősségét a soával kapcsolatban. E történelmi adósság miatt is úgy gondolom, hogy Magyarországnak és mindenkori kormányának erkölcsi kötelessége Izrael mellett állni.

A teljes beszéd letölthető itt:Németh Sándor jeruzsálemi ünnepi beszéde

Onlne olvasható itt, és forrás: www.nemethsandor.hu

A Modern Izrael egyik szimboluma

Schőner Alfréd
– A KNESZET MENÓRA –

1951-ben a brit parlament küldöttsége Jeruzsálemben jár, és az akkori izraeli képviselőház házában tesz látogatást. Akkor a parlament nem ott volt, mint ma, hanem a King George-on. Keresik a nemzeti szimbólumot, hiszen minden országnak van nemzeti szimbóluma. A modernkori Izraelnek nem volt. S akkor a brit parlamenti küldöttség hazatér Londonba, és azt az ajánlatot teszi, hogy készítenek egy Menórát, egy Menóra alakú formációt, amelyen rajta lesz a zsidó történelem egy-egy szimbóluma egy rövid utalás erejéig.


A gondolatot tett követi, és 1952-ben egy németországi születésű, de a vallása miatt az 1930-as évek legvégén, Németországból Angliába menekült zsidó szobrász Benjámin ELKÁNÁ, vagy, ahogy inkább ismeri a történet Benó ELKÁNÁ kap megbízatást, hogy készítsen egy Menórát. Egy Menórát, amit majd elhelyeznek a modern Izrael államának parlamentjében, a Kneszetben. Elkáná el is készíti, azonban egy háláchikus kérdés vetődik fel, „el lehet-e helyezni faragott képet, amelyen dombormű van, a Kneszetben?” Tekintettel voltak természetesen a Kneszet vallásos képviselőinek álláspontjára is. Inkább ne a Kneszeten belül, hanem a Kneszeten kívül helyezzék el a Menórát. Ezért 1956-ban az akkori Kneszet előtt állítják fel Elkáná művét. Évekkel később kerül mai helyére.

Történeti háttér:

Szól az Örökkévaló Becallélhoz, Uri és Húr fiához:

„… készíts nekem Menórát, amelyet elhelyezek a Hajlékban”
(1)

Az első Menóra az ókor világában a pusztai vándorlás helyén, a pusztai vándorlás otthonában, a Miskánban találtatott. A későbbiek során, a főbb sivatagi vándorúton, a honfoglalás során, a silói Szentélyben, majd később az első és a második Templomban. Utolsó lelőhelye a második Templom, mely a polgári időszámítás szerint 70-ben a tűz martaléka lesz, amikor az ókori császár Vespasianus imperátor fiával, Titusszal elfoglaltatja és megsemmisíti az ókori Júdeát és benne fővárosát, Jeruzsálemet. Ezzel megszűnik az ókori zsidó állam, és helyébe lép a „szellemi Izrael”.
A Menóra mindig a jövő üzenetét hordozta magán, és nem véletlen, hogy e szimbólum, ennek a gondolatnak különböző allegorikus, történelmi asszociációi, prefigurációi.

Titus diadalíve belső részében, Rómában, látható a Menórát ábrázoló relief, amelyet feltehetően zsidó rabszolgák cipelnek. A polgári i. sz. 83-ban építettek Titus, a győzedelmes hadvezér tiszteletére, aki akkor tért vissza Rómába, a fél világ meghódítása után.

kneszetmenora_1.JPG
Az elrabolt Menóra Titus diadalívén
A Kneszettel szembeni Menóra, amely természetesen nem utóélete az ókori Menórának, hanem egy történelmi párhuzama.

kneszetmenora_2.JPG
A KNESZET MENÓRÁJA

Ennek, a Kneszettel szemben lévő különleges, reliefekkel borított Menórának a középső ágán levő domborműveket mutatom be.


MOSE RÁBÉNU, Mózes a tanítómester

kneszetmenora_3.JPG
MÓZES, ÁRON, HÚR
Középen láthatják Mózest, a zsidóság legnagyobb tanítómesterét, s mellette két embert. Az egyik Áron, a másik Húr. A Tórai szöveg azt mondja:

h__bersz__veg_1.JPG

Kivonul az ókori zsidóság Egyiptomból, megy a sivatagi úton, amikor hátba támadja őt Ámálék. Refidimnél háborúra kerül a sor, és Mózes imádkozik, a magasságok felé emeli a karját. De a karja gyenge. És Mózes karját nem bírja tartani a magasságban hosszú ideig. Ekkor két igen erőteljes, dinamikus személyiség, Áron és Húr odaáll mellé, és tartja a mózesi kezet, hogy az végig a magasságban lehessen. Ezt a gondolatot kiegészíti és illusztrálja a Talmud, a Ros Hasana traktátusának 29. oldalán lévő mondat:

h__bersz__veg_2.JPG
„Amikor Mózes keze a magasságokban volt, akkor megerősödött Izrael?” (2)

A Talmud a következő értelmezést fogalmazza meg:

„Vajon az dönti el a háború sorsát, hogy a mózesi kéz fenn volt a magasságokban? Nem így van. Mindig, amikor Izrael népe a magasságok felé néz, a világ Alkotóját, Istent keresi, és hálával, imádsággal és cselekedettel szolgálja az ő Urát, akkor lesz győzelme a szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt. ”

A Mózes által megfogalmazott hit erősségét és erősítését, a jövőbe vetett hitet szimbolizálja az első kép.
TÍZPARANCSOLAT
kneszetmenora_4.JPG

A Tízparancsolat fontos a nagy történelmi vallásoknak. mint közös történelmi vagy vallástörténeti, vagy ideológiatörténeti örökség, amelyet azonban nem egyformán vallunk meg, értelmezünk, proporcionáltunk. A zsidóság világlátása szerint a jobb oldalon is öt és a baloldalon is öt parancsolat van. A jobb oldali öt parancsolat az ember és Isten közötti kapcsolatot határozza meg, a másik oldalon, a másik öt parancsolat az ember és ember közötti kapcsolatotokat determinálja. Ezeket a parancsolatokat tekintette és tekinti a zsidóság hite alapjának. A Tízparancsolat, amely úgy kezdődik:
„Én vagyok az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptomból, a szolgaság házából.” (3)

Azaz az Örökkévaló a világ Alkotója, aki azt mondja magáról:. „ Én vagyok”… Ő az, aki az első parancsolatban a szabadságról beszél. ”Aki kihoztalak titeket Egyiptomból, a szolgaságból”, és adtam helyette a szabadság fogalmát.
BIBLIAI ASSZONYOK

kneszetmenora_5.JPG
RÁCHEL és RUTH
A következő képen két nőt ábrázol a művész. Jobb oldalon a magasabbik, Ruth. A bibliai Ruth tekercsének, történetének főszereplője, aki mind a zsidóságnak, mind a kereszténységnek nagyon fontos személyisége, noha más-más megközelítésből. Tudjuk és ismerjük a történelmi-teológiai különbségeket. Ruth, a kalászszedő, Ruth, aki betér a zsidóságba, Dávidnak lesz a dédnagyanyja.

Mellette a baloldalon lehet látni Ráchel alakját, a zsidó történelem egyik legszimpatikusabb, drámai sorsú nőalakját. /Ráchel azon az úton van eltemetve, amelyet manapság mi – politikai okok miatt – nem mindig tudunk meglátogatni./ Ráchel nagyon sokat tett azért, hogy férje – a zsidóság egyik alapítója – lehetőleg minden nehézséget elkerülve, tudja hivatását végezni. Tudjon az lenni, aki volt, a három ősapák egyike. Ráchel élete tele volt fájdalommal, meg is halt nem sokkal gyermekének születése után. A gondolat azonban tovább élt. Jeremiásnál olvassuk azt a mondatot, amely a Ros Hasana-i máftirban felhangzik:

felhangzik_heber.JPG

„Hang hallatszik a magasságokban, Ráchel siratja gyermekeit… nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek.”

És szól tovább Jeremiás a próféta, és azt mondja:

__saztmondja_h__ber.JPG

„Töröld le szemedről a könnyeket, töröld meg arcodról a sírást, mert van reménye, lesz reménye a te utódaidnak.” (4)

A csontlátomás
A kohanita családból származó Ezékiél Jojákin király idején került száműzetésbe, mintegy hét évvel Nebuchádnecár okkupációja után. Ezékiél a babilóniai Tel Aviv-ban fejti ki prófétai hivatását. (5) A reményét a nép veszni látszik, de e próféta Isten ígéretét tolmácsolja.
Van visszatérés.
Van jövő.
A „megváltás” közeleg.

Ezékiél 37. fejezete a Hazatérés biblikus előképe, amely nem csak álom volt csupán, de be is teljesedett történelmi anakronizmus.

A dombormű közepén áll a próféta. A kép alján csontváz-emberek, a földi porhüvely teátrális megnyilvánulása. A sodró lendület, az eltökélt szándék nem más, mint a jövő üzenete. A nép „feltámadásának” plasztikus és drámai képét álmodja újra a művész. A „tetszhalott” állapotában lévő nép ismét szellemmel lesz teli, s visszatér országába.
Világtörténelmi szempontból is példaértékű jel ez. (6)


EZÉKIÉL LÁTOMÁSA

kneszetmenora_6.JPG

„Így szól az Úr, az Örökkévaló e csontoknak: Íme, én hozok belétek szellemet, hogy feléledjetek, és adok reátok inakat… és adok belétek szellemet, hogy feléledjetek… ( Ezékiél 37. 1-7)
A Sivát Cion megvalósult.
Majd ismét közbeszólt a történelem…


A varsói gettólázadás

kneszetmenora_7.JPG

Varsói gettó lázadása, 1943.

Egy más történelmi korszak. Egészen más miliő, de ez még mindig a Kneszet Menórájának a középső ága, s ez nem más, mint a Varsói gettó lázadása.
A történelmi Lengyelország fővárosában, 1943-ban. Akkor már a barna vagy zöld – épületeket, városokat, zsidó közösségeket, emberi lelkeket, s miriádnyi potenciális reményt – sodró, pusztító áradat beborítja egész Európát. Elfoglalja és veszélyezteti a civilizációkat, következményeit tudjuk. Hat millió zsidó testvérünk, ezen belül hatszázezer magyar zsidó vált vértanúvá. Millió számra halnak meg honfitársaink, emberek a Donnál, a munkaszolgálatban, a különböző koncentrációs táborokban. Tengernyi megpróbáltatás, lemondás, fájdalom, a mai napig szinte kiheverhetetlen. Varsóban, 1943-ban volt egy maradéknyi bátor ember, aki azt mondta: nem leszünk vágóhídra vezetett állatok. Ha kell, saját vérünkkel fogjuk eloltani a tüzet.

És a varsói gettó hősei szembeszálltak a világ legnagyobb hadseregével, a fasiszta Németországgal. Hosszabb ideig tartva magukat, mint bárki más korábban. Az utolsó emberig harcoltak, mert nem akarták engedni, hogy a barbarizmus győzzön. Népünkért és hitünkért harcoltak. A varsói gettó emlékművén a megváltás képzetéhez a Mágen Dávidot, a Dávid csillagot, a zsidóság szimbólumát viselő ember is hozzátartozik. Ezt akarták leszakítani és megsemmisíteni, ami bizonyos mértékben meg is történt. A gettó elesett, de a zsidó hősiességnek volt miből táplálkozni. E pár „győzedelmes” nap megváltoztatta a népünkről kialakult világképet. Példaértékű tetté nemesedett…
S’má Jiszráél

kneszetmenora_8.JPG

HALLJAD IZRAEL…
Két szó, amely talán számunkra a legfontosabb, és talán számunkra a legszebb. Ez a két szó úgy hangzik: S’má Jiszráél. Halljad Izrael! Ez az első mondat, amelyet megtanítunk gyermekeinknek, és ez az utolsó, amelyet itt a földi létben elmondunk, amikor még tudatunk van. S azt mondjuk: S’má Jiszroél háSém Elokénu háSém echád. Valljuk teljes hittel, hogy az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen egy. Ez a mondat adott erőt a mi elődeinknek a fájdalom idején, a szenvedések, a különböző megpróbáltatások és lemondások óráján, és ad hitet és erőt az újrakezdéshez, a mindenkori újrakezdéshez.


Az Ország építése:

kneszetmenora_9.JPG

Binján HáÁrec, az Ország épitése
A következő kép a modernkori gondolkodás egy nagyon fontos elemét ábrázolja, amely nem más, mint Binján HáÁrec, Izrael építése. A modernkori Izraelé, ahol mezőgazdák, fizikai munkások, a szellem emberei együtt építik a modernkori Izraelt.

Ám Medinát Jiszráélt minden nap veszély fenyegeti.

A Menóra azonban ott áll, és ma „zarándokhellyé” lett. Emberek odamennek és ránéznek a történelemre és mondják:

__smondj__k_heber.JPG

„Hiszem teljes hittel, hogy eljön a Mesiách, annak ellenére, hogy egyelőre még késik, teljes hittel hiszem, hogy mielőbb eljön.” (7)

Az elkövetkező hetekben, a Magyar Filoszemita Közösség oldalain, a Magyarországon megtalálható zsidó irányzatokat kíséreljük meg bemutatni. Mivel ezzel nem egyszerű feladatra vállalkoztunk, ezért nézzék el nekünk hogy nem mutatunk be mindent részletesen. Sorozatunkat egy elég közismert személy, Naftali Kraus egyik könyvének bemutatásával kezdjük. A könyv címe: A Talmud bölcsei. Jó szórakozást, és kellemes és hasznos időtöltést kívánunk!

 

Előszó

Rövid idô leforgása alatt A Talmud bölcsei a harmadik, hasonló jellegű könyv, amely Naftali Kraus izraeli újságíró, A hét tükre című hetilap szerkesztôje, a Mááriv című napilap munkatársa tollából magyar nyelven megjelenik.
Elôzô két könyve fôképpen a Biblia korabeli irodalom ismertetésével bôvítette a kortárs zsidó ember ismereteit: az elsô könyv egyik része Az atyák bölcs tanításait is tartalmazza.Legújabb műve a Talmud legismertebb alakjainak "monográfiáját" teszi le a talm3 modern ember asztalára.
A szerzô nem könnyű feladatra vállalkozott. A Talmud egyik közismert neve Jám HáTálmud, "a Talmud tengere", mert a Talmud tudománya a tengernél is mélyebb. Hosszú évszázadok óta, a szétszóratás minden országában tanulmányozzák. A talmudi irodalomnak könyvtárakra menô művei keletkeztek. Világhírű, nagy koponyák ennek a tudománynak szentelték életüket, de csak nagyon kevesen tudták ezt a szerteágazó diszciplínát teljes egészében magukévá tenni.
Alig képzelhetô el olyan zsidó ember, aki ne hallott volna a Talmudról, de nem sokan tudják, valójában mit is rejt magában ez a fogalom, amelynek megismeréséhez többéves intenzív és szorgalmas stúdiumra van szükség.
A talmudi műveltséggel nem rendelkezô zsidó ember mégis szeretne megismerkedni ezzel a csodálatos világgal. De hogyan juthatna hozzá? Ennek a kérdésnek a megoldására vállalkozott Naftali Kraus újabb művével. Mások is írtak már — héberül és más nyelveken — ismeretterjesztô könyveket a Talmudról, köztük Bacher Vilmos, aki a tanaiták és amoriták világát rajzolta meg többkötetes, német nyelvű művében, amelynek egy részét az utóbbi idôben héberre is lefordították. Kraus persze inkább biografikus és publicisztikai megközelítéssel fordult a feladat felé. Nem is gondolhatott arra, hogy a Talmud bölcseinek teljes, élethű képmását mutassa be olvasóinak. Ez a feladat a kör négyszögesítéséhez hasonlítana, és — akárcsak amaz — keresztülvihetetlen.
Alapos Talmud-tudás nélkül az olvasó nem foghatja föl e szellemóriások tökéletes képmásait, csak vetületüket szemlélheti. kraus Kraus jól tudta ezt, és ennek megfelelôen rajzolta meg ôket. Élettörténetüket próbálta rekonstruálni a talm2 Talmudban szétszórt elbeszélések alapján — de kiderült, hogy sok híres bölcsnél még az életrajz legelemibb adatai sem találhatók meg. Inkább vitapartnereikkel és embertársaikkal való kapcsolataikról szólnak ezek a történetek, amelyek a szereplôk jellegzetes lelki alkatát tükrözik vissza. Világszemléletükrôl, morális és etikai felfogásukról is értesülünk, amennyiben a talmudi irodalom megôrizte ilyen megnyilatkozásaikat. Az ember természetesen akkor mondhatná, hogy "ismeri" ezeket a bölcseket, ha a talmudikusan képzetlen ember számára érthetô módon vissza lehetne adni a bölcsek különbözô halachikus tételeit, az azokkal járó vitákat, érveket és ellenérveket, a tételek finom, precíz megfogalmazásait és hasonlókat. Mert lényegében ezek az ismeretek a fontosak. talm1
De így is, a korlátok ellenére, sokat tanulhat ebbôl a műbôl az, aki a Talmud világával való elsô kapcsolatát akarja megteremteni. Sôt e könyv segítségével még az is szélesítheti tudását,aki valamennyire jártas a Talmud irodalmában, mert az itt megrajzolt portrék által testet öltenek az elvont talmudi viták. A szereplôk elevenebben jelennek meg elôttünk, és talán az elvek és viták mozgatóerejét is megsejtetik velünk a róluk szóló elbeszélések, anekdoták és szóbeszédek.
A szerzô behatóan tanulmányozta a szakirodalmat, és jól alkalmazta a magyar olvasó igényeihez. Ez az alkalmazás nem kis nehézségekebe ütközött, de végül is jó, olvasmányos és hézagpótló könyv kerül a talmudi világgal megismerkedni kívánó olvasó kezébe.
Remélhetô, hogy aki a könyvet forgatja, helyesebben ítéli majd meg a Talmud korának szellemét, és megnyílik elôtte a kapu, amely e korszak megismeréséhez vezet.
Bné Brák, 5753. tévét (1993. január)
Dr. Yechiel Zvi Moskovits

 

Ezra, az írástudó

Vajon miért kezdjük bölcseink bemutatását Ezrával, holott Mózes Mesterünk már a kezdet kezdeténél jelen volt, bábáskodott a Tóra-adásnál, olyannyira, hogy a Tóra az ő nevét viseli: Torát Mose, Mózes Tórája? Róla, úgy gondoljuk, mégiscsak tud egyet-mást az olvasó, Ezrá azonban úgyszólván ismeretlen.
Mint a babilóniai fogságból való visszatérés szellemi vezetője és a zsidó állam második korszakának megalapítója, a Második Szentély egyik építője, óriási szerepet töltött be a leigázott és rabságba hajtott zsidó nép megmentésében és a Tóra restaurálásában. Bölcseink találó megállapítása szerint "érdemes és megfelelő lett volna Ezrá arra, hogy általa adassék a Tóra, csak éppen Mózes megelőzte őt" (Szánhedrin 21.).
Más népnél egy Ezrához hasonló méretű vezéregyéniség király – vagy legalábbis kormányzó, hadvezér, nagy hatalmú úr – lehetett volna. Nálunk, zsidóknál, titulusa egyszerű, szinte aszketikus: Ezrá HáSzofér, Ezrá, az Írástudó. Még csak nem is "főrabbi"…
Voltak próféták, és lettek – később – zsidó királyok is. De Ezrával kezdődött a zsidó szellemi elit – az írástudók – uralma. Azoké, akik fölötte álltak királyoknak és főpapoknak, a Tóra művelőié, a Tan képviselőié. Ezrával kezdődött az a kor, amelyet a Talmud szerint a szellem emberének kell meghatároznia: "Mán málká? Rábánán." ("Kik a királyok? A bölcsek." Gitin 62.)

* * *

Ezrá, az Írástudó – akit a görög Biblia-fordítás alapján Ezsdrásnak is neveznek –, Szerájá főpap fia volt: ősei huszonhárom nemzedékre visszamenően kohániták voltak, vagyis Árontól, az első főpaptól származtak. Szeráját Rivlában végeztette ki Nabukodonozor babilóniai király, aki előzőleg lerombolta az Első Szentélyt, és száműzte a nép színejavát. Az ifjú Ezrá is a száműzöttek között volt, bár nem tudjuk pontosan, mennyi idős lehetett akkor. Azt azonban tudjuk, hogy a Szentély lerombolása és Ezrá visszatérése között – ami Ártáksásztá király uralkodásának hetedik évében történt – legalább hetvenöt év telt el. Ezrá tehát mintegy nyolcvanéves korában álijázott. A Második Templom építése a zsidó idő-számítás szerint 3413-ban, 352 évvel a polgári időszámítás előtt kezdődött. Ezrá öt évvel később érkezett Jeruzsálembe 1800 kísérőjével, tarsolyában Ártáksásztá király engedélyé-vel.
Előzőleg Kürosz király dekrétuma megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek és fel-építsék őseik Templomát. Ekkor indult el az első álijá: Zerubável ben Sááltiél pasa és Josuá főpap vezetésével 42 360 olé érkezett az országba. Ezrá visszatérésekor a maroknyi új jisuv rengeteg nehézséggel küszködött: külső és belső ellenség veszélyeztette a békét. Izrael ellenségei, az annak idején Számáriában letelepített bálványimádó népek, feljelentéseket küldözgettek a királynak, és különböző ürügyekkel próbálták – nemegyszer sikerrel – akadályozni a Szentély felépítését. A legnagyobb veszélyt azonban a vegyes házasság és a vele járó asszimiláció, a zsidó törvények semmibevétele jelentette. Ezen a téren Ezrá igen erélyesen lépett fel: követelte – és el is érte – az idegen nők eltávolítását.

* * *

Ezrá leírja az ima szövegét, amelyet közvetlenül Jeruzsálembe érkezése után mondott, amikor megtudta, milyen alacsony a nép erkölcsi-szellemi színvonala: az országban lakó más népek leányaival házasodik, és ebben a vezetők járnak elöl. Amikor mindezt meghallotta, írja, "megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem", majd térdre borult, imára emelte a kezét, és azt mondta: "Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett. Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van. … És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat…" (Ezsdrás 9:6–10.)
Ezrá volt az első, aki a Tórát a sínai szájhagyomány alapján szisztematikusan értelmezte és magyarázta, s akkora bölcsnek, olyan szent embernek ismerték, hogy a Talmud-bölcsek Máláchi prófétával azonosítják.

* * *

Ezrá, az Írástudó alapította a százhúsz tagú Nagy Gyülekezetet, amely évszázadokon át irányította a zsidó nép szellemi életét. Ennek a kollégiumnak az utolsó három próféta is tagja volt; ezek szövegezték meg az imákat, amelyek közül nem egyet ma is naponta elmondunk. Ez a szent gyülekezet rakta le – a Szentély tekintélyét is latba vetve – a második zsidó állam alapjait. Ezrá neve és tevékenysége szorosan összeforrott Nechemjáéval: Ezsdrás és Nehémiás könyve egymást követik a Bibliában.
Ezrá Babilóniában Báruch ben Nérijá tanítványa volt, aki Jirmijáhu – Jeremiás – próféta íródeákjaként ismeretes. Míg mestere élt, Ezrá nem álijázott, csak azután hagyta ott Bábelt, hogy kezébe vegye az Erec Jiszráéli szellemi vezetést. Bölcseink szerint a visszatérés nemzedéke megérdemelte volna, hogy olyan csodák történjenek vele, mint Józsué honfoglalása idejében, de "…a vétek okozta, hogy ez nem így történt, vagyis nem erős kézzel foglalták vissza leigázott országukat, hanem Kürosz engedélyével tértek haza, és utána is hűbéresei voltak az egymást követő perzsa királyoknak" – írja Rási.
Mi volt a "vétek", amely ilyen kellemetlen következményekkel járt? A Talmud bölcsei szerint abban állott, hogy nem egy emberként álijáztak: nem használták ki a történelmi pillanatot, hogy szilárd kőfalként térjenek vissza az őshazába, hanem egyenként szállingóztak, ki-ki amikor neki tetszett (Jomá 9.).

* * *

Már mondottuk, hogy bölcseink Mózeséval hasonlítják össze Ezrá tevékenységét: azt mondják, hogy Ezrá "visszaállította a koronát eredeti helyére", vagyis helyreállította a zsidó jogfolytonosságot azzal, hogy kötelezővé tette a Tóra törvényeit.
Ezrá volt az, aki az ősi héber betűk helyett bevezette a mai napig is használatos ásurita – asszír – írást. Könyvének egy része arámi – arameus – nyelven íródott, de a nép ezt nem fogadta el, és megmaradt az ősi héber nyelv mellett. Vannak, akik azt állítják – például Azaria de Rossi –, hogy már Mózes a most használatos betűkkel adta át a Tórát, később azonban ez feledésbe ment, Ezrá pedig "visszaállította a koronát": bevezette az eredeti betűrendszert.
Legnagyobb tette kétségtelenül a vegyes házasságok megakadályozása és az idegen asszonyok eltávolítása. Ez a fájdalmas műtét elkerülhetetlenül szükséges volt, hogy a zsidók ne asszimilálódjanak a környező népekhez. Napjainkig is a zsidóság egyik legnagyobb problémája ez: ma is elkelne egy erőskezű Írástudó, aki nagy tekintélyével megoldaná.

* * *

Ezrá egész sor szabályrendelettel is ismertté tette nevét. Ezek felölelik az élet minden területét, és céljuk a zsidóság megerősítése.
Bölcseink tíz, Ezrá nevéhez fűződő szabályrendeletet ismernek.
Ő vezette be a hétfői és csütörtöki, valamint szombat délutáni Tóra-olvasást, nehogy három egymást követő napon a Tóra nélkül legyenek a zsidók.
Ő rendelte el, hogy hetente kétszer, a piacnapok alkalmával ülésezzék a törvényszék, és tegyen igazságot a vitás ügyekben.
Ő tette a szombatra való holmik mosásának idejét csütörtökre, hogy időben készen legyen, és ne kelljen vele pénteken törődni.
Ő mondta, hogy pénteken este ajánlatos fokhagymát enni, mert az javítja a férfiúi potenciát.
Ő írta elő, hogy az asszonyok korán kelvén kenyeret süssenek, mert így lesz mit adni a kéregető szegényeknek.
Ő hozta az egyik legeredetibb közérdekű rendeletet is, amely szerint piperecikkeket és szépítőszereket árusító kereskedőknek kell járniuk a kisvárosokat, hogy a nők hozzájussanak a megfelelő kozmetikumokhoz, és "ne váljanak csúffá férjük szemében" (Bává Kámá 82.).
Ezrá megbüntette a lévitákat, mert nem álijáztak vele együtt. Az intézkedés bizony a zsebét sújtotta az érintetteknek, hiszen a papi tizedből húzták jövedelmüket.
Az Írástudó maga írta a nevét viselő könyvet és A krónikák könyvének egy részét is (Bává Bátrá 14.). A Talmudban felteszik a kérdést: ha Ezsdrás könyvének egy részét Nechemjá írta – eredetileg ugyanis Ezsdrás és Nehémiás könyve egy volt –, akkor miért nem az ő nevét viseli. A válasz az, hogy Nechemjá "nagyra tartotta magát", ugyanis minden cselekedete után azt mondta: "Írd ezt a javamra, Istenem!"

* * *

Mint a zsidóknál általában, Ezrá magánéletéről úgyszólván semmit nem tudunk. Nem tudjuk, volt-e családja, ki volt a felesége. Csupán annyit tudunk, hogy százhúsz éves korában, tévét hó 9-én – mások szerint 10-én – halt meg Jeruzsálemben: Josephus szerint ott is van eltemetve. Egy szájhagyomány úgy tudja, hogy Babilóniában halt meg, és a Tigris-folyó partján van a sírja. A Talmud megemlíti, hogy Eleázár ben Ázárjá, a nagy tanaita, a jávnei első nemzedék egyik vezetője, tizedik leszármazottja volt Ezrának, és társai nagyra becsülték ezért.