Posts Tagged ‘felosztás’

„Fordulat állt be az amerikai külpolitikában az elmúlt években, és ez aggodalommal tölt el” – mondta lapunknak Pat Robertson televíziós műsorvezető, az amerikai CBN csatorna alapítója. A médiában a „keresztény jobboldal” egyik vezetőjeként számon tartott Robertson, aki republikánus színekben 1988-ban versenybe szállt az elnökjelöltségért is, úgy véli, hogy „az arab tavasz” eseményei a Muzulmán Testvériség által képviselt radikális irányba befolyásolják a Közel-Keletet. Izraelnek olyanokkal kellene megegyeznie, akik az elpusztítására törekednek – véli Pat Robertson.

Obama elnök ismertette azokat a feltételeket, amelyek alapján szerinte rendezni lehetne az izraeli-palesztin viszonyt. Ön rendszeresen foglalkozik műsoraiban a Közel-Kelettel. Hogyan látja a legújabb béketervet?

– Aggodalommal tölt el az, hogy a Palesztin Hatóság szövetséget kötött a Hamasszal, amely egy terrorszervezet, és nem ismeri el Izraelnek a létezéshez való jogát. Ezért nincs olyan partner, akivel Izrael tárgyalni tudna a békéről, hiszen hogyan lehetne megállapodni egy olyan féllel, aki az elpusztításukra törekszik? A másik sarkalatos pont Jeruzsálem, amelyről Jézus a Lukács evangéliuma 21. fejezetében azt jelezte előre, hogy újra zsidó uralom alá kerül. Ezért is történelmi, sőt profetikus jelentőségű esemény volt, amikor ez 1967-ben megtörtént. Én úgy vélem, hogy nekünk itt Amerikában nem szabadna semmi olyat tennünk, ami beavatkozik Isten Jeruzsálemmel kapcsolatos tervébe. Ez a város Izrael fővárosa, amelyet Dávid király már az időszámításunk előtt ezer évvel az ország központjává választott. A leghatározottabban ellenzem tehát azt a tervet, amit az elnök ismertetett Jeruzsálem és Izrael jövőjével kapcsolatban.

A korábbi elnökök közül többen kikérték keresztény közéleti vezetők véleményét nemcsak vallási, hanem világpolitikai kérdésekben is. Billy Graham rendszeresen konzultált az elnökökkel, és Önt is számos alkalommal fogadták a Fehér Házban. Mit tapasztal, a jelenlegi elnök mennyire igényli az ilyen tanácsokat?

– Obama elnök úrnak a középső neve Huszszein, mivel az apja muzulmán volt. Úgy tudom, hogy Indonéziában diákként évekig egy muszlim vallási iskolába járt. Szerintem sokkal nagyobb rokonszenvvel tekint az iszlámra, mint Izraelre vagy a kereszténységre. Aggódom a hozzáállása miatt. Bush elnök keresztény vezetőként erőteljesen támogatta Izraelt, és ezt a támogatást nem látom Obama úr részéről.

Olvastam egy véleményt, amely szerint az 1967-es határokhoz való visszatérés, amit most az amerikai vezetés sürget, valójában az egykori Szovjetunió álláspontjához való visszatérés, hiszen Moszkva volt az, amely egyértelműen megszállásnak minősítette Izrael önvédelmi háborúját. Mit gondol erről a párhuzamról?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Reklámok

Hol a határ? – Globális vita Izrael jövőjéről

Ritkán látott kommunikációs csata zajlott  Barack Obama és Benjamin Netanjahu között. Hat nap alatt négy beszédet tartottak, és személyesen is találkoztak, majd ezt követően a kamerák előtt vitatkoztak egymással. Az amerikai elnök első beszédét felháborodás és kritika fogadta Izraelben, és ez rányomta a bélyegét a Fehér Házban folytatott csúcstalálkozóra. Ezt követően Obama és Netanjahu külön-külön beszédet tartottak a legnagyobb amerikai Izrael-párti szervezet közgyűlésén. A két vezető itt igyekezett pontosítani álláspontját, ám Obama magyarázkodását a Heteknek nyilatkozó izraeli kormányzati kommunikációs vezető „csokoládéba csomagolt arzéntablettának” minősítette. A sorozatot Benjamin Netanjahu 45 perces, nagy ovációval fogadott beszéde zárta az amerikai Kongresszus két házának együttes ülésén. A tervek és ellentervek a Közel-Keleten és szerte a világon széles körű visszhangot váltottak ki, és közel egy héten át uralták a globális médiát is.

Netanjahu_obamaA tervezett egy óra helyett több mint két órát tárgyalt egymással a Fehér Házban az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök. A találkozó végén Barack Obama megismételte csütörtöki beszédének főbb pontjait, és felszólította Izraelt, hogy az 1967-es határokhoz való visszatéréssel tegye lehetővé a palesztin állam megalakulását. Az amerikai elnök elismerte, hogy magmaradtak a nézetkülönbségek az Egyesült Államok és Izrael között arról, hogyan lehet megteremteni a közel-keleti békét. A Hetek az izraeli miniszterelnök környezetéből úgy értesült: Benjamin Netanjahu akképp értékelte Obama beszédét, hogy olyan elfogadhatatlan feltételekre akarja rákényszeríteni Izraelt, ami a zsidó állam végzetét jelentheti.

Illúziók nélkül

„A békét nem lehet illúziókra építeni. Izrael őszintén akarja a békét, de nem követhetünk el a béke nevében végzetes tévedéseket” – közölte drámai hangú válasznyilatkozatában Benjamin Netanjahu. Az izraeli miniszterelnök leszögezte, hogy Mahmúd Abbász palesztin vezetőnek választania kell: a Hamasszal keresi a megbékélést, vagy a békét Izraellel.

Netanjahu kijelentette, hogy Izrael számára elfogadhatatlan feltétel az 1967-es arab agresszió előtti határokhoz való visszatérés. Emlékeztette Obama elnököt arra, hogy akkor Izrael két határa között mindössze egy 15 kilométeres sáv húzódott. Ezek a határok védhetetlenek voltak, és arra indították Izrael ellenségeit, hogy újra és újra háborút indítsanak a zsidó állam ellen.

Netanjahu az amerikai elnökhöz fordulva azt kérte Barack Obamától, hogy az Egyesült Államok ne kényszerítse bele Izraelt egy olyan békemegállapodásba, amely a zsidó állam végzetét jelenthetné. A közös sajtótájékoztató végén a két vezető kezet rázott, de az első sajtóértékelések szerint a feszültség a nyilvánosság előtti vita után még tovább mélyülhetett Obama és Netanjahu között.

A Hetek a találkozó előtt arról értesült, hogy az izraeli miniszterelnök környezetében úgy látják, Barack Obama nincs tisztában a közel-keleti realitásokkal, és az elmúlt hónapok nagy jelentőségű változásai ellenére továbbra is a 2009-es kai­rói beszédben kijelölt programot akarja végrehajtani. „Obama nem tanult semmit, és nincs világos stratégiája azon kívül, hogy elfordult eddigi arab szövetségeseitől, és közvetlenül az a­rab néphez kíván fordulni – magyarázta lapunknak az izraeli kormányfő kommunikációs tanácsadója. – Az eddigi iz­raeli kormányok közül egy sem fogadta el tárgyalási alapnak az 1967 előtti határokat, most Obama mégis ezt erőlteti. Ez nem viszi előbbre a békefolyamatot, sőt az ma már nem is létezik. Ennek oka, hogy Obama egyoldalú ígéretei és Izraellel szemben támasztott irreális követélései miatt a palesztinok már nem látják értelmét a tárgyalásnak, mivel azt érzik, hogy anélkül is mindent elérhetnek.” Ebben a helyzetben Izraelnek az alapvető biztonsági érdekeit kell követnie, illúziók nélkül.

Az új amerikai Közel-Kelet-stratégia nyertese Törökország lehet – véli az izraeli kormánytanácsadó. „Nagy megdöbbenést fog okozni azonban, amikor kiderül, hogy a jelenlegi török vezetés a demokrácia eszközeivel éppen a demokratikus török világi államot igyekszik felszámolni, miközben Törökország egyre szorosabban együttműködik az iráni ajatollahok rendszerével.”

„Auschwitzi határok”

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kongresszusi beszédének nemcsak a tartalma volt különleges, hanem az is, ahogy az amerikai törvényhozás fogadta: kitörő lelkesedéssel és támogatással. Még Netanjahu feleségének, Sarah-nak is jutott az elismerésből, amikor belépett az ülésterembe. Ezzel párhuzamosan Barack Obama komoly kritikát kapott Közel-Kelet-beszéde miatt, amellyel belpolitikailag is elszigetelte magát, épp a 2012-es választások előszobájában.

Netanjahu beszédét közel 30 alkalommal szakították meg, gyakran állva tapsolt a közel 500 szenátor és képviselő. De már akkor perceken át tapsolt a washingtoni törvényhozás, amikor Netanjahu belépett a terembe – az Egyesült Államok Kongresszusának a hangját az euró­pai útján lévő amerikai elnök, Barack Obama, a palesztinok, de lényegében az egész világ meghallotta.

Ebben a kritikus időben, amikor Izrael a nemzetközi elszigeteltség ellen küzd, rendkívül fontos volt számára a világ legfontosabb parlamentjének rendíthetetlen támogatása. Netanjahunak még az a megjegyzése is hatalmas tapsot kapott, hogy a zsidók nem betolakodók Júdeában és Szamáriában – ahogy a belgák voltak Kongóban vagy a britek Indiában. Ha­bár az Egyesült Államok külpolitikáját nem a Kongresszus irányítja, hanem az elnök, mégis, a washingtoni törvényhozás nem hagyható figyelmen kívül. Sem az Egyesült Államok elnöke, sem pedig a nemzetközi közösség nem kerülheti meg – a Kongresszus ugyanis megszabja, milyen erős nyomást gyakorolhat Obama a zsidó államra.

Forrás: Hetek