Posts Tagged ‘kultúra’

Zsidó irányzatokSzerző: Hurwitz Sholom

 

Amint azt számos vicc is tanúsítja, a zsidóság erősen megosztott nép. Igaz ez kultúrára, filozófiára is. Nem lehet nagy meglepetés tehát, ha kiderül, hogy mindenféle méretű és formájú zsidó mozgalomból is rendkívüli választék áll rendelkezésre a földön.

Sokféle lényeges – történeti és kortárs – szempont alapján lehet ezeket megkülönböztetni egymástól, de talán a különbségekért leginkább felelő tényező minden irányzatban a modernitáshoz való viszony.
Manapság a tradicionális zsidó csoportok is az európai társadalom részévé lettek, így viszont a folytonosan változó kulturális frontok élvonalában találják magukat. Az ebből a helyzetből következő feszültségek dinamikája is folyton alakuló, a válaszokat is szüntelenül keressük, de azért egy határozott trend megfigyelhető, és erről elmondhatjuk, hogy igen nagymértékben segít megkülönböztetni egymástól a judaizmus különféle ágait.
Az emlegetett feszültségek filozófiai és kulturális kérdéseket egyaránt érintenek. Az elsőszámú kérdés mindig az volt és ma is az: milyen mértékben fogadjuk el a modernitást és mindazt, ami vele jár, a zsidó kultúra kárára vagy fordítva: mennyiben fogadjuk el a judaizmust a modernitás kárára – azaz hol teszünk engedményeket, és milyen alapon tesszük az engedményeket.
Reformjudaizmus
A reformjudaizmus válasza a kérdésre az, hogy a modernitás és annak minden értéke nélkülözhetetlen. A judaizmus számtalan emberiességi és spirituális kérdésben szolgál tanáccsal, de végső alapja maga is emberi, tehát ki van téve a változásnak. Ha a judaizmus ellentmond a ma morális érzékenységének, vagy ha archaikus szabályok kötik gúzsba azt a bőséget, amit a modernitás kínál, akkor az ilyen szabályok és diktátumok maguk szorulnak változásra.
Konzervatív judaizmus
A konzervatív judaizmus voltaképp visszahatásként született arra, amit ezen irány szülői a reformmozgalom túlkapásainak láttak. A mögöttes eszme úgy foglalható össze, hogy az embernek meg kell őriznie mindazt, ami praktikus, józan elem a zsidó kultúrában és történeti tapasztalatban, ugyanakkor a modern élet megkíván bizonyos kompromisszumokat.
E „csekélyebb jelentőségű” változtatásokra nézve úgy hiszik, hogy bár a Tóra isteni kinyilatkoztatás gyümölcse, az isteni volta nem abszolútum, „pusztán” az inspirációja származik az Örökkévalótól.
Modern ortodoxia
Az ortodoxia – abban a szilárd hitben, hogy a Tóra isteni volta nem vitatható – nem volt hajlandó hitrendszerének ezt az alapelvét odahagyni, ugyanakkor az ortodoxia modern/centrista iránya a modern világot sem utasítja el. Éppen ellenkezőleg, elfogadja és részt vesz benne, amennyire csak a halácha szerint ez lehetséges. Részt vesz az egyetemi képzésben, sőt fenntart saját egyetemeket is, ezek közül a New York-i Yeshiva University a legtekintélyesebb.
A modern ortodoxia magáévá teszi a konzervatív mozgalomnak azt a legfontosabb elvét, hogy a modern világhoz adaptálódni kell, ugyanakkor van egy határozott különbség: az előbbi irány, minthogy a Tórát az Örökkévalótól eredezteti, nem hajlandó kompromisszumra olyankor, ha az közvetlenül ellentmondana a Tórának, illetve a rabbinikus törvényeknek. Van ezzel együtt számos olyan „szürkezónája” is a judaizmusnak, amit egyedi kulturális fejleménynek tekinthetünk, s a modern ortodoxia ezeken a területeken sem helyesli a kompromisszumot.
De legyen bár egy szokás kulturális gyökerű vagy konkrét bibliai/rabbinikus parancsolatból származó, a megítélése nyilván sosem lehet teljesen fekete-fehér, nem meglepő tehát, ha a modern ortodoxia az egyik legösszetettebb, legváltozatosabb mozgalom ma a judaizmuson belül.
Ultraortodoxia
A zsidóság egy jelentős része hiszi, hogy a judaizmusnak nem szabad semmit sem engednie a judaizmusból, és hogy megvan a zsidó vallásnak a maga saját, eleven kultúrája. Az az elv, hogy senkinek nem volna szabad a judaizmusából semmit sem a szekuláris világhoz való alkalmazkodás jegyében föladnia, az ultraortodox eszmekör szíve.
De még ebben a táborban is sokféle finom megkülönböztetés és eltérő arányok figyelhetőek meg. Némelyek úgy hiszik, hogy a modernitás – bár korlátozott mértékben – befogadható, amennyiben nem fenyegeti, nem provokálja a judaizmust. Mások úgy hiszik, hogy a modern világgal való bármiféle közösködés önmagában is beszennyező és veszedelmes dolog. Sok haszid irányzat – a brooklyni Williamsburg negyedben működő szatmáriaké például – valamiféle izolált gettóban él, hogy semmiképpen ne legyen részévé a modern világnak.
A lubavicsi Chábád
A lubavicsi változatában a haszidizmus egy egészen új megközelítést szült, amely egyfelől helyteleníti a modern világhoz való alkalmazkodás kompromisszumos jellegét, másfelől a modernitást integrálandó jelenségnek tartja. Modern eszközöket és forrásokat használ, a rádiót, a televíziót, az internetet stb., sőt Matisyahu személyében például zenei ikonnal szolgált a szekuláris kultúrának is. Úgy tűnik, hogy a lubavicsi Rebbe azon az állásponton volt, miszerint a modernitás számos dimenziója különösen kedvező terep a judaizmus számára.
A modernitásra adandó válasz azonban nem az egyetlen, ami megkülönbözteti egymástól az irányzatokat. Számos más összetett filozófiai nézetrendszernek is köszönhető a különféle csoportosulások egyedi jellege – a vallásgyakorlás egyes részletkérdéseinek eltérő kezelése és más effélék is egyedi „márkajelleget” adnak a különféle mozgalmaknak.
Klasszikus példája ennek a differenciáltságnak az ultraortodox mozgalmon belül megfigyelhető haszid–mitnagdim elkülönülés.
A 18. századi zsidóságban – a sajátos kulturális kontextusnak köszönhetően – végbement egy általános osztályra tagozódás: az iskolázottak, tanultak osztálya (többnyire gazdagabb családok) elkülönült a tanulatlanokétól. A szakadék e két réteg között nagymértékben mélyült, olyannyira, hogy végül az iskolázatlan rétegek valamiféle másodosztályú polgársággá lettek a zsidó világban. A tanultak osztálya egyre inkább ragaszkodott ahhoz, hogy tanultsága valamiféle felsőbbrendű létet biztosít a számára, és minden energiáját önnön képzésére fordította, ami a társadalom nagyobb részétől hermetikusan el volt rekesztve.
Rabbi Jiszraél ben Eliézer, akit mindközönségesen Bál Sém Tovnak vagy Bestnek szokás emlegetni, ezt a hibát igyekezett minden erejével kiküszöbölni, és új „evangéliumot” hirdetett, mely szerint az Örökkévalóhoz kapcsolódás eszközei – az ima, a rituálék – mindenki számára hozzáférhetőek. Az ő általa indított mozgalom haszidizmus néven vált ismertté.
Egy idő múltán a kezdetben egyszerű, tanulatlan haszid zsidóság egyre inkább tudományszeretővé lett maga is, nagyszerű tudósok sora került ki közülük, a mitnagdim közösségek pedig hovatovább magukévá tették a haszidizmus egyes újításait, például az ima fontosságáról szóló haszid tanítást, ugyanakkor más alapvető vonásaik megmaradtak.
A litván zsidóságnak vannak a legszorosabb kapcsolatai a múlt mitnagdim közösségeivel (bár maga a terminus [mitnagdim: „ellenzők”] nem stimmel már rájuk nézve). Ma is fontosabbnak tartják a tanulást a judaizmus szinte minden más aspektusánál, a haszidok pedig ma is nagy fontosságot tulajdonítanak a közös éneklésnek, a történetek elbeszélésének, mert ezek szerintük gazdagítják a tudatos vallásosságot, az elkötelezettséget – a litvánok szerint pedig talán ezek is bitul háTorá (a Tóra tanulmányozásától ellopott idő).
A kabbala, a zsidó misztika hagyománya ugyancsak ezoterikus jelenség volt, azaz a kisszámú elitnek fenntartott tudomány. A haszidizmus meghonosította a kabbala tanításának is egy új válfaját, melynek segítségével laikusok is kapcsolatot találhatnak annak fenséges titkaival.
A haszid kabbala kapcsán is felmerült persze a kérdés, hogyan kell hozzá viszonyulni, mennyire kell vele foglalkozni. Sokak szerint csak csekély mértékben és nagy vonalakban, mások szerint kiterjedten és alaposan.
A breszloviak például úgy hiszik, nagyon is elmélyülten kell foglalkozni vele. Azt is vélik, hogy a kabbala lényegében a ráció feletti, az emberi megértést túlhaladó terület, és hogy elsősorban egyszerű hittel kell megragadni, melynek kulcsa az ember szívében van.
A Chábád ezzel szemben – noha szintén fontosnak tartja a kabbala alapos tanulmányozását – úgy véli, a kabbala is rációval kezelendő, s az emberi értelem számára feldolgozhatóan.
A zsidó hittapasztalatban fellelhető nézetek tehát oly változatosak, hogy nemcsak egyetlen cikkben volna reménytelen vállalkozás felmérni a teljes palettát, hanem vaskos könyvekben is. Reményeim szerint azért legalább töredékes képet sikerült adnom, egy ablakocskát nyitnom a judaizmus igen változatos ágazataira.

Forrás: itt!