Posts Tagged ‘templom’

YouTube – AARONIC BLESSING, Hebrew.

Zsinagóga

Zsinagóga (synagógé), görög eredetű héber-arameus szó, amely gyülekezési helynek felel meg s amely a zsidó állam utolsó két századában az istentiszteleti és a vele kapcsolatos tanítási helyet jelentette, ma pedig a zsidó templom megnevezésére szolgál a legtöbb modern nyelvben. A szó használata máig helyes, főképp azokban a nyelvekben, amelyekben a templom fogalmára több kifejezés van, mert a zsidó imaház megjelölésére a templom, zsinagóga, vagy iskola kifejezéseket kivéve, más szó nemcsak nem alkalmas, hanem megengedetlen is, így a német Kirche, a francia église és az angol church nem alkalmazhatók semmiféle esetben sem a zsinagóga megjelölésére. A zsinagóga eredete sokkal régibb mint a görög elnevezés s valószínűen a mózesi korra megy vissza, amikor a frigyszekrény felállításával kapcsolatban az első rendszeres istentiszteletek és törvénymagyarázó helyek létesültek. A Biblia legrégebbi kommentárjai már régi intézménynek tartják a zsinagógát (Jeruzsálemi Targum Exod. 18. 20, I. Krón. 16. 39; Philo, De vita Mosis III–27; Josephus, Contra Apion II. § 13; Apost. Cselek. 16. 21), melyet Jeremiás próféta „a nép házá”-nak nevez (39. 8.). Állandó intézmény a tanintézettel párosított templom vagyis zsinagóga a babilóni fogságban lett s itt a vallásos és kultúrszükséglet s nemzeti összetartozás érzése hozta azt létre. Már a második jeruzsálemi nagy Templom fennállása idején mindenütt voltak zsinagógák Jeruzsálemben, Palesztinában, Egyiptomban s mindenütt, ahol zsidók nagyobb számban éltek. Különösen nevezetesek voltak a zsinagógák Tiberiásban és Caesareában. Josephus Flavius és az Evangéliumok több más zsinagógáról tesznek említést, így Nazarethben és Capernaumban, a Talmud pedig többet kiemel, így a Sephorisban levőt; a Makkabeusok apokrif könyve is tanúskodik arról, hogy még a jelentéktelenebb vidéki városoknak, így Modinnak is előkelő zsinagógája volt vezető egyházi férfiakkal. Azt is tudjuk számos forrásból, hogy az alexandriai nagy templom pompa dolgában a jeruzsálemivel vetekedett s hogy Alsó-Egyiptomban a ptolemaeusok rendelete folytán asylum-joggal bíró zsinagóga volt, úgyszintén nevezetes volt még a zsidó állam fennállása idején az antiochiai Szíriában, míg Rómában már Augusztus császár alatt volt egy, Philo feljegyzése szerint (Legatio ad Gaium § 23), a későbbiek alatt pedig nem kevesebb, mint hat jól berendezett zsinagógáról tudunk. A provinciákban szintén mindenhol voltak zsinagógák s ezek egyikét Karthagóban 1883. ásták ki. A diaszpóra zsidósága keleten és nyugaton egyaránt gondoskodott erről a legfontosabb összetartó intézményről, így Babiloniában az első tíz században leghíresebb volt a nehardeai, amely iskolával kapcsolatosan világhírre emelkedett s ahol a pátriárkák voltak a vezetők, fejedelmi rangban és jogokkal. Sok adat van arra, hogy a keresztények is eredetileg a zsinagógában tartották számos helyen istentiszteleteiket, amíg a különválás meg nem történt (l. Kereszténység és zsidóság viszonya) s Pál is rendszerint ott prédikált. Később az elkülönítést kényszerrel hajtották végre az állami intézkedések, ott, ahol erre szükség volt. Alexandriában, az V. században, magának Cyrill püspöknek a sugalmazására fosztották ki és alakították át keresztény templomokká az ottani zsinagógákat. A barbár pusztításoknak a római birodalom területén Theodosius császárnak és fiának, Arcadiusnak a tilalma igyekezett véget vetni már a IV. sz. végén, az V. század elején azonban II. Theodosius megtiltja az új zsinagógák építését. Hasonló akadályokat találunk az V–VII. sz.-okban a merovingi frank királyok területén is. Szándékos zsinagóga-pusztítások is bőven vannak feljegyezve, így az orleans-i 580 körül, míg 535. Justinianus császár elrendeli az összes zsinagógáknak keresztény templommá való átalakítását. Ily intézkedések a középkor különböző századaiban folytonosan jelentkeztek, hol egyik, hol másik állam területén s főképp a XIV–XV. sz. nagy zsidóüldözései kapcsán előbb Franciaország, majd Castilia és Aragónia területén, ahol máig fennáll a keresztény templomokká átalakított öt nevezetes zsinagóga, egy Saragossában, kettő Toledóban (ma már múzeum) s kettő Sevillában használatban, míg a nem kevésbé híres segoviai zsinagóga, mint keresztény templom 1899. égett le. A mohamedán világban is több moseává átalakított zsinagóga őrzi a régi zsinagóga-építkezés emlékeit. A ma is használatban levők közül legrégibbek a wormsi a XI. sz.-ból s a prágai zsinagóga-építkezés. A mai nagy zsinagógák többnyire akkor létesültek az egész Európában s így Magyarországon is, ahol nemcsak a főváros, hanem az Alföld legtöbb zsinagógája az 1850-es évekből való. (A hazai zsinagógák pontos keletkezési évét l. az illető hitközségeknél.)

Az Amerikai Egyesült Államok nagy városaiban óriási térfogatú és a legkülönbözőbb stílusokban épített zsinagógák díszlenek. Európában a legszebb modern zsinagógák: a párizsi Rue de la Victoire-on levő főtemplom, a firenzei, a breslaui, a bécsi Türkengassei szefárd (mór stílus), a drezdai (tiszta bizánci stílus) és a római nagy zsinagógák, míg Magyarországon a budapesti Dohány utcai, a szegedi, szolnoki, temesvár-gyárvárosi stb.-ek a legimpozánsabbak. A zsinagógákat eredetileg a tószafistáknak a Sabbat-traktátus lla. helyére alapított véleménye szerint, a rendelkezésre álló legmagasabb helyen kellett építeni, de ezt természetesen nem lehetett betartani. Másrészt a gettók zsinagógáit sem szabad volt oly házban elhelyezni, ahol felette laktak, ezért a felsőbb emeleteken rendezték be a zsinagógát mint az olaszországi gettók megmaradt számos zsinagógáján látható. Ugyancsak a tószefta szerint a zsinagóga kapuinak kelet felől kellett lenniök, de a gyakorlatban már a középkorban a frigyszekrénnyel szemben volt a kapu, míg kelet felé a frigyszekrényt helyezték el s azzal szemben álltak az imádkozók. A Tórákat őrző frigyszekrény elhelyezése egyébként mai napig sem egységes (l. Almemor) s az ortodoxoknál és a szefárd zsinagógában középen van, ami régi keleti intézkedés, mert Maimonidész is ezen az állásponton van. Ezeken a helyeken tehát a rabbik és az elöljárók a frigyszekrény irányában helyezkednek el s velük szemben állanak az imádkozók. A zsinagóga iránt feltétlen tiszteletadás nyilvánulása kötelező s a világi ügyekkel való foglalkozás, a beszélgetés, a tiszteletlenség stb. a vallás tilalmaiba ütköznek. A zsinagógát ill. annak udvarát nem szabad átjáróháznak használni, a használaton kivüli régi zsinagógát az új felépítése előtt nem szabad lerombolni s annak lerombolását egyáltalán csak kényszerítő körülmények folytán engedte meg régebben a zsidóság.

 

Forrás: http://www.zsikipedia.hu

KEVIN HOWARD, MARWIN ROSENTHAL

Az Úr ünnepei

Ezek az ünnepek együtt olyan prófétikus naptárat alkotnak melyből fényesen kiviláglik a történelem legfontosabb alakjának a Messiásnak személye és műve.Az Úr ünnepei című könyvóriási érdeme,hogy zsidó-keresztény nézőpontból láttatja ezeket az ünnepeket feltárva azok minden aspektusát a történelmi háttértől, a bibliai szokásrenden és a modern ceremóniákon át egészen a prófétikus jelentőségig.Gazdag illusztrációk még közelebb viszik az olvasót az Úr ünnepeinek rendjéhez, a Biblia és a zsidóság világához és a jövő megértéséhez.