Posts Tagged ‘Sztehlo Gábor.’

Miklya Luzsányi Mónika: Hogy véget érjen a sötétség

Miklya Luzsányi Mónika:
Hogy véget érjen a sötétség
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944-45-ben 1600 zsidó gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg az árvaházaiban nyújtott menedékkel. Ezen időszak bemutatása eredeti dokumentumok időrendbe szedett szerkesztése alapján.

“Sztehlo Gábor evangélikus lelkész utolsó hegyi sétájára indul. Kavargó gondolataiból előtűnik egész elmúlt élete: az üldözöttekért és elesettekért, sárga csillagos zsidó gyerekekért, hadiárvákért, kitelepítettekért, fogyatékosokért folytatott küzdelme.”

Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal

 

 

Ki volt Sztehlo Gábor?

Sztehlo Gábor (1909-1974) egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kitüntetés is nevezi őt, amit életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt – igaz hittel élte életét: a másokon való segítést. Az egyházi szolgálat mellett a népfőiskolai mozgalom egyik megalapítója volt az 1930-40-es évtized fordulóján.
A II. világháború idején különböző egyházi megbízásoknak tett eleget, többek között kórházi lelki pásztor volt. 1944 tavaszán, a német megszállás után Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a református egyházzal közösen, a Jó Pásztor Egyesületen keresztül szervezzen mentőakciókat. Sztehlo Gábor az idő szorításában igen rövid idő – néhány hét – alatt 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Tevékenységét természetesen illegálisan, rejtőzködve kellett végeznie. Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, s az őket ellátó kb. 500 felnőtt lelt menedéket. A háború közeledtével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, majd a város ostroma a mindennapi életveszélyt hozta magával, mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát.
Sok gyermekért nem volt, aki érte jöjjön a háború után. Sztehlo Gábor ezeket az árvákat és ágrólszakadtakat nem engedte szélnek, hanem továbbra is otthont adott a számukra – most már nem 32 kicsi, hanem egy nagyobb gyermekotthonban. Áradó szeretetével megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: a szülői otthon melegét. A gyermekotthonban iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben szakmát is tanultak a gyerekek, a 12 éven felüli fiúk pedig önkormányzati rendszert hoztak létre, a Gaudiopolist. Sztehlo Gábor otthonteremtő és vezető volt egy személyben. Ezt a tevékenységét 1950-ig folytathatta, ekkor az intézményt államosították.
Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: az evangélikus egyház szeretetotthonait alapította meg, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak – mind a mai napig.
1972-ben kapta meg – magyarok közül az elsők egyikeként – Izrael államának kitüntetését, a Jad Vasem (magyarul az Igaz Ember) emlékérmet. 1974-ben kényszerű távollétben, Svájcban halt meg. Ugyanebben az évben a Nobel béke-díj felterjesztettje is volt.

Füzéki Bálint írása nyomán, forrás: http://www.akg.hu/tavaszifesztival/2010/gaudio.html

Reklámok

1974 május 28. -án Halt meg Sztehlo Gábor. És hogy ki volt Sztehlo Gábor?

Sztehlo Gábor (1909-1974) egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kítüntetés is nevezi ot, amít életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt – igaz híttel élte életét: a másokon való segítést.

Az egyházi szolgálat mellett a magyar ú.n. népfoiskolai mozgalom megalapítója és lelkes híve volt az 1930-40-es évtized fordulóján. Rájött arra, hogy az a 4-6 elemi osztály, amít akkor általában a parasztfiatalok végeztek, nem elegendo sem a mindennapi életben való eligazodáshoz, sem pedig a gazdálkodáshoz. Az o továbbképzésüket szolgálták az egyre gyarapodó számú Népfoiskolák.

A második világháború (1939-1945) katasztrófába sodorta az érintett országokat, többek között hazánkat is: Európa nagy része szenvedett a fasiszta Németország megszállása és terrorja alatt: a hadi cselekmények miatt emberek milliói – elobb csak katonák, késobb civilek is szenvedtek, nyomorogtak és pusztultak el.

Az emberiség minden háborúja öldökléssel, pusztítással ment végbe, de arra még nem volt példa, amít a fasiszta Németország tett, hogy népcsoportok: elso sorban a zsidóság, másodsorban a cigányság módszeres kiirtását szervezete volna meg. A zsidó-ellenesség (antiszemítizmus) és a cigányellenesség korábban is fellelheto volt Európában, de a második világháború alatt a németek az általuk megszállt országok hatóságaival irtóhadjáratot folytattak foként a zsidók ellen. Eloször szük városrészekben zsúfolták össze (gettók) vagy rögtön táborokba terelték oket – a csecsemoktol az aggastyánokig – majd embertelen körülmények között (agyonzsúfolt marhavagonokban, étlen-szomjan) embertelen táborokba (koncentrációs lágerekbe) szállították oket. Itt kiválogatták a munkaképeseket, akiket halálra dolgoztattak, majd a munkaképtelenekkel együtt gázkamrában megölték, ezután pedig elégették oket. Ezt a zsidó- és cigánypusztítást nevezzük Holocaustnak. Mintegy 6 millió zsidót és több tízezer cigányt öltek meg ilyen módon.

Amikor 1944 tavaszán megindult a magyarországi gettósítás, Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a Református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztor egyesületen keresztül szervezzen mentoakciókat, elsosorban gyermekek számára. Sztehlo Gábor az ido szorításában igen rövid ido – néhány hét alatt – 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Mindezt illegálisan, vagyis titokban, rejtozködve kellett megcsinálnia, hogy a hatóságok rá ne jojjenek. Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, s az oket ellátó kb. 500 felnott lelt menedéket. A háború közeledtével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, s mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát.

Sok gyermekért nem volt aki értejojjön a háború után. Sztehlo Gábor ezeket az árvákat és ágrólszakadtakat nem engedte szélnek, hanem továbbra is otthont adott a számukra – most már nem 32 kicsi, hanem egy nagyobb gyermekotthonban. Áradó szeretetével megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: a szüloi otthon melegét. Ezt a tevékenységét 1951-ig folytathatta, ekkor intézetét államosították.

Rövid átmeneti idoszak után Sztehlo Gábor ismét segíto akciót szervez: az evangélikus egyház szeretetotthonaít szervezi meg, s egyiküket vezeti is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak.

1972-ben a magyarok közül elsők között kapta meg Izrael államának azt a kitüntetését – a Jad Vasem érem, vagy magyarul az Igaz Ember emlékérem – amelyet azon nem zsidó emberek elismerésére alapítottak, akik a Holocaust idején zsidókat mentettek meg.

1991-ben az “ágról szakadt árvák” immár idos csapata és egykori munkatársai hoztuk létre a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegíto Alapítványt, hogy valamít visszaadjunk – másnak – abból a sok-sok jóból, törodésbol melegségbol, amít egykor tole kaptunk, s aminek életünket is köszönhetjük. Ennek a törlesztésnek kis darabkáját kapod most Te…

Sztehlo Gábor életrajzi adatai:

1909. szeptember 25-én született Budapesten

1915-1927: elemi és középiskolák

1927- 1931: ev. teológia, Sopron

1931-1932: ösztöndíjas Finnországban

1932. május 28.: D. Raffay Sándor püspök lelkésszé szenteli

1932: káplán a budavári gyülekezetben

1933-1935: a hatvani gyülekezet lelkésze (1934-ben anyagi támogatást teremt, 1935-ben felépül és felszentelik az ev. templomot

1935-1942: a nagytarcsai gyülekezet lelkésze

1936 március 22: a nagytarcsai missziói egyházközség lelkészévé iktatják

1936- ban megnosül, feleségül veszi Lehel Ilonát (Lehel László és Lehel Ferenc lelkészek húgát).

1937: elsô gyermekük, Gábor megszületik

1937: a finn lelkészek számára rendezett közös lelkészkonferencián megfogalmazódik a nagytarcsai népfôiskola gondolata

1938. okt.23: a nagytarcsai Tessedik Sámuel népfoiskola alapkoletétele

1941: második gyermekük, Ildikó megszületik

1942-1944 tavaszáig: egyházkerületi missziós lelkész

1944 márc. Raffay Sándor ev. püspök megbízásából a református Jó Pásztor Egyesülettel együtt elkezdi a zsidó gyemekek szervezett mentését.

1944 október – 1950.jan 7. tartós szabadságot kap azevangélikus egyháztól, hogy minden erejét a gyermekek mentésére, otthonok kialakítására és szervezésére fordithassa. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezi meg a gyeremekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt anyagi és erkölcsi támogatásával ismeros és felajánlott családi házakban.

1945.tavaszán a 32 otthonban árván maradt, legkülönbözobb körú gyermekek számára a PAX gyermekotthont szervezi meg és iskolát épít a Weiss Manfréd által felajánlott magánterületen.

1950.jan 7. A PAX otthonokat államosítják.

1950.jan.7.- 1951.okt.15: segédlelkész a budavári, kelenföldi, majd a kôbányai gyülekezetben.

1951 okt.15- 1961 dec. Szeretetotthonok szervezoje az evangélikus egyházban; szervezoje és és vezetoje a fogyatékos gyermekeket és és öregeket gondozó pesthidegkúti szeretetotthonnak;

1956: családja Svájcba távozik

1961 dec.: meglátogatja családját és szívinfarktust kap, orvosai tanácsára ottmarad

1962 – Hochfluh-Hasliberg kerületi papjaként vállal szolgálatot

1972: megkapja a legmagasabb izraeli kitüntetést, az Igazak Yad Vashem érmét, fát ültethet Jeruzsálemben az Igazak Ligetében

1969-1974: Interlaken der Oberhasli kerület papjaként szolgál haláláig.

1974. május 28: halála