Posts Tagged ‘kraus’

Naftali Kraus: A Rabbit hazaárulással vádolták

Előszó

 

Snéur Zálmán

Snéur Zálmán

 

 

 

 

 

 

 

Az első, héber nyelvű kiadás előszava

 

 

 

A zsidó

nép történelmének egyik korszakalkotó eseménye volt az újkor hajnalán a chaszidizmus megjelenése. A mozgalom újító- és megőrzőképessége mind a mai napig kiállt minden próbát. Ma már nem szükséges bizonyítani a chaszidizmusnak, a zsidó világ egyik megtartó és forradalmasító tényezőjének fontosságát és életerősségét.
Az alapítók idején azonban, amikor megálmodták az új mozgalmat – s még inkább, amikor végre sikerült áttörnie az idegenkedés és a közömbösség korlátait, és gyökeret vernie Kelet-Európa Tóra-központjaiban – egy csapásra két tűz közé került. Két kemény ellenfél nyitott össztüzet az új, fiatal chászid mozgalomra. Litvánia talmudistái – akik magukat “ellenzéknek”, “mitnágdimnak” nevezték – összefogtak a “felvilágosodás” bajnokaival, hogy elnyomjá

k az új mozgalmat, és elvágják fejlődésének útját.
A kötetben olvasható elbeszélés – rabbi Snéur Zálmánnak, a Chábád alapítójának, a Tánjá és a Sulchán Áruch szerzőjének drámai élettörténete – szemléletesen mutatja be, miként szövetkezett ez a két csoport, amelyeknek semmi közös vonásuk nem volt, a chaszidizmus és a chászidok elleni harcra, az elképzelhető legalantasabb eszközök használatától sem riadva vissza. Ez egy letartóztatás története: az elvhű kiállás és az önfeláldozó odaadás balla

dája; egy szellemi mozgalom születésének és fejlődésének ős- és hőstörténete. A történet szabadulással és rehabilitációval végződött, miután az orosz cári hatalom megértette azt, amit a vilnai hitközség korifeusai és a “felvilágosult”, szőlőpusztító kis rókák nem voltak képesek felfogni. Ez Snéur Zálmán rabságának története – és szabadulásáé, amit hívei, a chábád chászidok a mai napig a Megváltás ünnepeként, a chaszidizmus újéveként ünnepelnek szerte a világon.
Nem áll szándékunkban feleleveníteni a múltat, és felszítani a viszály rég elhamvadt tüzét, hiszen a chaszidizmus ellenzői belátták tévedésüket. Korunk azonban, a “szellemi napfogyatkozás” korszaka – amely előtt a kishitűség uralmának z

ászlaja lobog, és nélkülözi a szellemi vezetés hatásos példamutatását – kötelez bennünket, hogy elmeséljük ezt a történetet, az önzetlen odaadás iskolapéldáját. Ebből nőtt ki a Chábád Lubavics világmozgalom, amely ma is az asszimiláció elleni küzdelem élvonalában áll, és a zsidóság fennmaradásáért, megújulásáért tevékenykedik.
Az olvasó a történet során érzékelheti azt a mérhetetlen szeretetet, amit rabbi Snéur Zálmán minden zsidó iránt érzett; elcsodálkozhatik az Erec Jiszráéllal való elszakíthatatlan lelki kapcsolat láttán, sok idővel a politikai cionizmus megszületése előtt; nem utolsósorban pedig megismerheti, megtanulhatja becsülni és tisztelni azt a kohót, amelyben a chábád mozgalom vezéralakjai és eszmei indítékaik kiformálódtak.

Letölthető pdf

Naftali Kraus A Rabbit hazaárulással vádolták1

Az elkövetkező hetekben, a Magyar Filoszemita Közösség oldalain, a Magyarországon megtalálható zsidó irányzatokat kíséreljük meg bemutatni. Mivel ezzel nem egyszerű feladatra vállalkoztunk, ezért nézzék el nekünk hogy nem mutatunk be mindent részletesen. Sorozatunkat egy elég közismert személy, Naftali Kraus egyik könyvének bemutatásával kezdjük. A könyv címe: A Talmud bölcsei. Jó szórakozást, és kellemes és hasznos időtöltést kívánunk!

 

Előszó

Rövid idô leforgása alatt A Talmud bölcsei a harmadik, hasonló jellegű könyv, amely Naftali Kraus izraeli újságíró, A hét tükre című hetilap szerkesztôje, a Mááriv című napilap munkatársa tollából magyar nyelven megjelenik.
Elôzô két könyve fôképpen a Biblia korabeli irodalom ismertetésével bôvítette a kortárs zsidó ember ismereteit: az elsô könyv egyik része Az atyák bölcs tanításait is tartalmazza.Legújabb műve a Talmud legismertebb alakjainak "monográfiáját" teszi le a talm3 modern ember asztalára.
A szerzô nem könnyű feladatra vállalkozott. A Talmud egyik közismert neve Jám HáTálmud, "a Talmud tengere", mert a Talmud tudománya a tengernél is mélyebb. Hosszú évszázadok óta, a szétszóratás minden országában tanulmányozzák. A talmudi irodalomnak könyvtárakra menô művei keletkeztek. Világhírű, nagy koponyák ennek a tudománynak szentelték életüket, de csak nagyon kevesen tudták ezt a szerteágazó diszciplínát teljes egészében magukévá tenni.
Alig képzelhetô el olyan zsidó ember, aki ne hallott volna a Talmudról, de nem sokan tudják, valójában mit is rejt magában ez a fogalom, amelynek megismeréséhez többéves intenzív és szorgalmas stúdiumra van szükség.
A talmudi műveltséggel nem rendelkezô zsidó ember mégis szeretne megismerkedni ezzel a csodálatos világgal. De hogyan juthatna hozzá? Ennek a kérdésnek a megoldására vállalkozott Naftali Kraus újabb művével. Mások is írtak már — héberül és más nyelveken — ismeretterjesztô könyveket a Talmudról, köztük Bacher Vilmos, aki a tanaiták és amoriták világát rajzolta meg többkötetes, német nyelvű művében, amelynek egy részét az utóbbi idôben héberre is lefordították. Kraus persze inkább biografikus és publicisztikai megközelítéssel fordult a feladat felé. Nem is gondolhatott arra, hogy a Talmud bölcseinek teljes, élethű képmását mutassa be olvasóinak. Ez a feladat a kör négyszögesítéséhez hasonlítana, és — akárcsak amaz — keresztülvihetetlen.
Alapos Talmud-tudás nélkül az olvasó nem foghatja föl e szellemóriások tökéletes képmásait, csak vetületüket szemlélheti. kraus Kraus jól tudta ezt, és ennek megfelelôen rajzolta meg ôket. Élettörténetüket próbálta rekonstruálni a talm2 Talmudban szétszórt elbeszélések alapján — de kiderült, hogy sok híres bölcsnél még az életrajz legelemibb adatai sem találhatók meg. Inkább vitapartnereikkel és embertársaikkal való kapcsolataikról szólnak ezek a történetek, amelyek a szereplôk jellegzetes lelki alkatát tükrözik vissza. Világszemléletükrôl, morális és etikai felfogásukról is értesülünk, amennyiben a talmudi irodalom megôrizte ilyen megnyilatkozásaikat. Az ember természetesen akkor mondhatná, hogy "ismeri" ezeket a bölcseket, ha a talmudikusan képzetlen ember számára érthetô módon vissza lehetne adni a bölcsek különbözô halachikus tételeit, az azokkal járó vitákat, érveket és ellenérveket, a tételek finom, precíz megfogalmazásait és hasonlókat. Mert lényegében ezek az ismeretek a fontosak. talm1
De így is, a korlátok ellenére, sokat tanulhat ebbôl a műbôl az, aki a Talmud világával való elsô kapcsolatát akarja megteremteni. Sôt e könyv segítségével még az is szélesítheti tudását,aki valamennyire jártas a Talmud irodalmában, mert az itt megrajzolt portrék által testet öltenek az elvont talmudi viták. A szereplôk elevenebben jelennek meg elôttünk, és talán az elvek és viták mozgatóerejét is megsejtetik velünk a róluk szóló elbeszélések, anekdoták és szóbeszédek.
A szerzô behatóan tanulmányozta a szakirodalmat, és jól alkalmazta a magyar olvasó igényeihez. Ez az alkalmazás nem kis nehézségekebe ütközött, de végül is jó, olvasmányos és hézagpótló könyv kerül a talmudi világgal megismerkedni kívánó olvasó kezébe.
Remélhetô, hogy aki a könyvet forgatja, helyesebben ítéli majd meg a Talmud korának szellemét, és megnyílik elôtte a kapu, amely e korszak megismeréséhez vezet.
Bné Brák, 5753. tévét (1993. január)
Dr. Yechiel Zvi Moskovits

 

Ezra, az írástudó

Vajon miért kezdjük bölcseink bemutatását Ezrával, holott Mózes Mesterünk már a kezdet kezdeténél jelen volt, bábáskodott a Tóra-adásnál, olyannyira, hogy a Tóra az ő nevét viseli: Torát Mose, Mózes Tórája? Róla, úgy gondoljuk, mégiscsak tud egyet-mást az olvasó, Ezrá azonban úgyszólván ismeretlen.
Mint a babilóniai fogságból való visszatérés szellemi vezetője és a zsidó állam második korszakának megalapítója, a Második Szentély egyik építője, óriási szerepet töltött be a leigázott és rabságba hajtott zsidó nép megmentésében és a Tóra restaurálásában. Bölcseink találó megállapítása szerint "érdemes és megfelelő lett volna Ezrá arra, hogy általa adassék a Tóra, csak éppen Mózes megelőzte őt" (Szánhedrin 21.).
Más népnél egy Ezrához hasonló méretű vezéregyéniség király – vagy legalábbis kormányzó, hadvezér, nagy hatalmú úr – lehetett volna. Nálunk, zsidóknál, titulusa egyszerű, szinte aszketikus: Ezrá HáSzofér, Ezrá, az Írástudó. Még csak nem is "főrabbi"…
Voltak próféták, és lettek – később – zsidó királyok is. De Ezrával kezdődött a zsidó szellemi elit – az írástudók – uralma. Azoké, akik fölötte álltak királyoknak és főpapoknak, a Tóra művelőié, a Tan képviselőié. Ezrával kezdődött az a kor, amelyet a Talmud szerint a szellem emberének kell meghatároznia: "Mán málká? Rábánán." ("Kik a királyok? A bölcsek." Gitin 62.)

* * *

Ezrá, az Írástudó – akit a görög Biblia-fordítás alapján Ezsdrásnak is neveznek –, Szerájá főpap fia volt: ősei huszonhárom nemzedékre visszamenően kohániták voltak, vagyis Árontól, az első főpaptól származtak. Szeráját Rivlában végeztette ki Nabukodonozor babilóniai király, aki előzőleg lerombolta az Első Szentélyt, és száműzte a nép színejavát. Az ifjú Ezrá is a száműzöttek között volt, bár nem tudjuk pontosan, mennyi idős lehetett akkor. Azt azonban tudjuk, hogy a Szentély lerombolása és Ezrá visszatérése között – ami Ártáksásztá király uralkodásának hetedik évében történt – legalább hetvenöt év telt el. Ezrá tehát mintegy nyolcvanéves korában álijázott. A Második Templom építése a zsidó idő-számítás szerint 3413-ban, 352 évvel a polgári időszámítás előtt kezdődött. Ezrá öt évvel később érkezett Jeruzsálembe 1800 kísérőjével, tarsolyában Ártáksásztá király engedélyé-vel.
Előzőleg Kürosz király dekrétuma megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek és fel-építsék őseik Templomát. Ekkor indult el az első álijá: Zerubável ben Sááltiél pasa és Josuá főpap vezetésével 42 360 olé érkezett az országba. Ezrá visszatérésekor a maroknyi új jisuv rengeteg nehézséggel küszködött: külső és belső ellenség veszélyeztette a békét. Izrael ellenségei, az annak idején Számáriában letelepített bálványimádó népek, feljelentéseket küldözgettek a királynak, és különböző ürügyekkel próbálták – nemegyszer sikerrel – akadályozni a Szentély felépítését. A legnagyobb veszélyt azonban a vegyes házasság és a vele járó asszimiláció, a zsidó törvények semmibevétele jelentette. Ezen a téren Ezrá igen erélyesen lépett fel: követelte – és el is érte – az idegen nők eltávolítását.

* * *

Ezrá leírja az ima szövegét, amelyet közvetlenül Jeruzsálembe érkezése után mondott, amikor megtudta, milyen alacsony a nép erkölcsi-szellemi színvonala: az országban lakó más népek leányaival házasodik, és ebben a vezetők járnak elöl. Amikor mindezt meghallotta, írja, "megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem", majd térdre borult, imára emelte a kezét, és azt mondta: "Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett. Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan ma is van. … És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk parancsolataidat…" (Ezsdrás 9:6–10.)
Ezrá volt az első, aki a Tórát a sínai szájhagyomány alapján szisztematikusan értelmezte és magyarázta, s akkora bölcsnek, olyan szent embernek ismerték, hogy a Talmud-bölcsek Máláchi prófétával azonosítják.

* * *

Ezrá, az Írástudó alapította a százhúsz tagú Nagy Gyülekezetet, amely évszázadokon át irányította a zsidó nép szellemi életét. Ennek a kollégiumnak az utolsó három próféta is tagja volt; ezek szövegezték meg az imákat, amelyek közül nem egyet ma is naponta elmondunk. Ez a szent gyülekezet rakta le – a Szentély tekintélyét is latba vetve – a második zsidó állam alapjait. Ezrá neve és tevékenysége szorosan összeforrott Nechemjáéval: Ezsdrás és Nehémiás könyve egymást követik a Bibliában.
Ezrá Babilóniában Báruch ben Nérijá tanítványa volt, aki Jirmijáhu – Jeremiás – próféta íródeákjaként ismeretes. Míg mestere élt, Ezrá nem álijázott, csak azután hagyta ott Bábelt, hogy kezébe vegye az Erec Jiszráéli szellemi vezetést. Bölcseink szerint a visszatérés nemzedéke megérdemelte volna, hogy olyan csodák történjenek vele, mint Józsué honfoglalása idejében, de "…a vétek okozta, hogy ez nem így történt, vagyis nem erős kézzel foglalták vissza leigázott országukat, hanem Kürosz engedélyével tértek haza, és utána is hűbéresei voltak az egymást követő perzsa királyoknak" – írja Rási.
Mi volt a "vétek", amely ilyen kellemetlen következményekkel járt? A Talmud bölcsei szerint abban állott, hogy nem egy emberként álijáztak: nem használták ki a történelmi pillanatot, hogy szilárd kőfalként térjenek vissza az őshazába, hanem egyenként szállingóztak, ki-ki amikor neki tetszett (Jomá 9.).

* * *

Már mondottuk, hogy bölcseink Mózeséval hasonlítják össze Ezrá tevékenységét: azt mondják, hogy Ezrá "visszaállította a koronát eredeti helyére", vagyis helyreállította a zsidó jogfolytonosságot azzal, hogy kötelezővé tette a Tóra törvényeit.
Ezrá volt az, aki az ősi héber betűk helyett bevezette a mai napig is használatos ásurita – asszír – írást. Könyvének egy része arámi – arameus – nyelven íródott, de a nép ezt nem fogadta el, és megmaradt az ősi héber nyelv mellett. Vannak, akik azt állítják – például Azaria de Rossi –, hogy már Mózes a most használatos betűkkel adta át a Tórát, később azonban ez feledésbe ment, Ezrá pedig "visszaállította a koronát": bevezette az eredeti betűrendszert.
Legnagyobb tette kétségtelenül a vegyes házasságok megakadályozása és az idegen asszonyok eltávolítása. Ez a fájdalmas műtét elkerülhetetlenül szükséges volt, hogy a zsidók ne asszimilálódjanak a környező népekhez. Napjainkig is a zsidóság egyik legnagyobb problémája ez: ma is elkelne egy erőskezű Írástudó, aki nagy tekintélyével megoldaná.

* * *

Ezrá egész sor szabályrendelettel is ismertté tette nevét. Ezek felölelik az élet minden területét, és céljuk a zsidóság megerősítése.
Bölcseink tíz, Ezrá nevéhez fűződő szabályrendeletet ismernek.
Ő vezette be a hétfői és csütörtöki, valamint szombat délutáni Tóra-olvasást, nehogy három egymást követő napon a Tóra nélkül legyenek a zsidók.
Ő rendelte el, hogy hetente kétszer, a piacnapok alkalmával ülésezzék a törvényszék, és tegyen igazságot a vitás ügyekben.
Ő tette a szombatra való holmik mosásának idejét csütörtökre, hogy időben készen legyen, és ne kelljen vele pénteken törődni.
Ő mondta, hogy pénteken este ajánlatos fokhagymát enni, mert az javítja a férfiúi potenciát.
Ő írta elő, hogy az asszonyok korán kelvén kenyeret süssenek, mert így lesz mit adni a kéregető szegényeknek.
Ő hozta az egyik legeredetibb közérdekű rendeletet is, amely szerint piperecikkeket és szépítőszereket árusító kereskedőknek kell járniuk a kisvárosokat, hogy a nők hozzájussanak a megfelelő kozmetikumokhoz, és "ne váljanak csúffá férjük szemében" (Bává Kámá 82.).
Ezrá megbüntette a lévitákat, mert nem álijáztak vele együtt. Az intézkedés bizony a zsebét sújtotta az érintetteknek, hiszen a papi tizedből húzták jövedelmüket.
Az Írástudó maga írta a nevét viselő könyvet és A krónikák könyvének egy részét is (Bává Bátrá 14.). A Talmudban felteszik a kérdést: ha Ezsdrás könyvének egy részét Nechemjá írta – eredetileg ugyanis Ezsdrás és Nehémiás könyve egy volt –, akkor miért nem az ő nevét viseli. A válasz az, hogy Nechemjá "nagyra tartotta magát", ugyanis minden cselekedete után azt mondta: "Írd ezt a javamra, Istenem!"

* * *

Mint a zsidóknál általában, Ezrá magánéletéről úgyszólván semmit nem tudunk. Nem tudjuk, volt-e családja, ki volt a felesége. Csupán annyit tudunk, hogy százhúsz éves korában, tévét hó 9-én – mások szerint 10-én – halt meg Jeruzsálemben: Josephus szerint ott is van eltemetve. Egy szájhagyomány úgy tudja, hogy Babilóniában halt meg, és a Tigris-folyó partján van a sírja. A Talmud megemlíti, hogy Eleázár ben Ázárjá, a nagy tanaita, a jávnei első nemzedék egyik vezetője, tizedik leszármazottja volt Ezrának, és társai nagyra becsülték ezért.