Posts Tagged ‘óváros’

A közeledő Jeruzsálem-nap tiszteletére a kormány az óvárosi Jaffa-kapu közelében, a Dávid-citadellában tartotta meg a szokásos vasárnapi kormányülést.

Ugyanitt esett szó a korábbi cikkünkben tárgyalt dohányzás ellen tervezett lépésekről, ám Netanjáhu miniszterelnök, az Óváros visszafoglalásának a 44. évfordulójára való tekintettel inkább a főváros jövőjét alakító tervekkel foglalkozott.

(A Gergely naptári évforduló csak június 7-én lesz, de Izrael minden ünnepet és évfordulót a zsidó naptár szerint tart meg, ezért az idén május 31, kedd estétől kezdődik a Jeruzsálem-nap.)

A Marom Fejlesztési Terv néven ismert nagyvonalú városépítő projektre a következő évben 400 millió sékelt (kb. 115 millió dollárt) irányoz elő.

Az előirányzott összeg főképpen a város gazdaságát van hivatva élénkíteni. Ebben benne van a közoktatás fejlesztése, high-tech projektek idevonzása, bio-technológiai kutatások finanszírozása, és a város páratlan történelmi örökségét képező épületeinek a karbantartása.

A Turisztikai minisztérium 20 millió dolláros többlet-költségvetést kap a jeruzsálemi hotel-férőhelyek számának a bővítésére.

A Nyugati Fal körül végzett feltárásokra és a turisták, zarándokok százezrei által látogatott Óváros szépítésére is milliós nagyságrendű összegeket áldoz a kormány.

A miniszterelnök lelkes, optimizmustól dagadó terveit ismertető cikk után némileg lehangoló az izraeli hírportálok olvasói hozzászólásaival szembesülni.

Aki már huzamosabb ideje Izraelben él (e cikk írója például idestova négy évtizede, és Jeruzsálemet is benne lakva ismerte meg), tisztában van a város problémáival is.

A hozzászólók többsége a kormánynak szegezi a tényeket: a lakosság egyre nagyobb hányada az ultraortodox rétegből kerül ki, akik kitűnnek a Talmud tanulásában és a népes családok alapításában, ám annál kevésbé vesznek részt a termelő munkában.

Ezzel szemben a világi, nem- vagy kevésbé vallásos családok tömegesen gravitálnak Tel Aviv és a középső régiók felé.

A magastechnikai beruházások mindenki szerint a helyes út, ám az itt dolgozók zöme a városon kívülről jár be munkahelyére.

A szállodaépítések és a szállodai munkák szinte kizárólag a Kelet-Jeruzsálemi araboknak adnak munkát. Az óvárosi arabság szaporasága is komoly demográfiai és biztonsági problémákat vet fel, rövidtávon is, annál inkább hosszútávon.

A több tucat hozzászólás között mégis akad egy optimista, amely a fentieket „nullával szorozza”, semmivé teszi.

Ez pedig így szól az előtte szólókhoz: „Hát nem emlékeztek rá, hogy az Óvárosból a XIX. században kirajzó zsidó családok, akik megalapították az új Jeruzsálemet, amiből a mai modern, félmilliós Nyugat-Jeruzsálem lett, akik kialakították negyedeit, megalapították iparát, kereskedelmét – majdnem 100 százalékban ultraortodox zsidók voltak?!”

A hozzászóló igazát könnyen beláthatjuk, ha a Jaffa-kapun kilépünk az Óváros keskeny, sötét sikátoraiból, és végigmegyünk a nagyvilágiasan elragadó Mamilla-sugárúton, vagy a város főútvonalán, a Jaffa úton, amelyet a közelmúltban kiülős kávéházakkal és üzletekkel szegélyezett sétálóutcává alakítottak (nemsokára villamos jár a korábban orrfacsaró bűzt árasztó, kilométeres dugókban araszoló autók helyett).

Csak hit, egyetértés és béke legyen.

Az építő kedv meghozza eredményét. ◙

 

Forrás: Izraeli- Hírlevél

Reklámok