Archive for the ‘Hit, Zsidóság, Kereszténység’ Category

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Martin Neimöller

Nem maradt senki

Nem maradt senki

Reklámok

Miklya Luzsányi Mónika: Hogy véget érjen a sötétség

Miklya Luzsányi Mónika:
Hogy véget érjen a sötétség
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944-45-ben 1600 zsidó gyermek és 400 felnőtt életét mentette meg az árvaházaiban nyújtott menedékkel. Ezen időszak bemutatása eredeti dokumentumok időrendbe szedett szerkesztése alapján.

“Sztehlo Gábor evangélikus lelkész utolsó hegyi sétájára indul. Kavargó gondolataiból előtűnik egész elmúlt élete: az üldözöttekért és elesettekért, sárga csillagos zsidó gyerekekért, hadiárvákért, kitelepítettekért, fogyatékosokért folytatott küzdelme.”

Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal

 

 

Ki volt Sztehlo Gábor?

Sztehlo Gábor (1909-1974) egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kitüntetés is nevezi őt, amit életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem.
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt – igaz hittel élte életét: a másokon való segítést. Az egyházi szolgálat mellett a népfőiskolai mozgalom egyik megalapítója volt az 1930-40-es évtized fordulóján.
A II. világháború idején különböző egyházi megbízásoknak tett eleget, többek között kórházi lelki pásztor volt. 1944 tavaszán, a német megszállás után Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a református egyházzal közösen, a Jó Pásztor Egyesületen keresztül szervezzen mentőakciókat. Sztehlo Gábor az idő szorításában igen rövid idő – néhány hét – alatt 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Tevékenységét természetesen illegálisan, rejtőzködve kellett végeznie. Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, s az őket ellátó kb. 500 felnőtt lelt menedéket. A háború közeledtével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, majd a város ostroma a mindennapi életveszélyt hozta magával, mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát.
Sok gyermekért nem volt, aki érte jöjjön a háború után. Sztehlo Gábor ezeket az árvákat és ágrólszakadtakat nem engedte szélnek, hanem továbbra is otthont adott a számukra – most már nem 32 kicsi, hanem egy nagyobb gyermekotthonban. Áradó szeretetével megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: a szülői otthon melegét. A gyermekotthonban iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben szakmát is tanultak a gyerekek, a 12 éven felüli fiúk pedig önkormányzati rendszert hoztak létre, a Gaudiopolist. Sztehlo Gábor otthonteremtő és vezető volt egy személyben. Ezt a tevékenységét 1950-ig folytathatta, ekkor az intézményt államosították.
Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: az evangélikus egyház szeretetotthonait alapította meg, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak – mind a mai napig.
1972-ben kapta meg – magyarok közül az elsők egyikeként – Izrael államának kitüntetését, a Jad Vasem (magyarul az Igaz Ember) emlékérmet. 1974-ben kényszerű távollétben, Svájcban halt meg. Ugyanebben az évben a Nobel béke-díj felterjesztettje is volt.

Füzéki Bálint írása nyomán, forrás: http://www.akg.hu/tavaszifesztival/2010/gaudio.html

D

obos Gyuszival a Facebookon ismerkedtem meg. Gyuszi a szlovákiai Lelesz községben él, és teljesen önkéntesen, és egymaga tart karban a Leleszi temetőn kívül még öt elhagyott zsidó temetőt. Tavaly, a nagytétényi zsidó temető önkéntes rendberakói között volt szerencsém vele találkozni. (A nagytétényi temető rendezéséről bővebben ITT , és egy videó ITT) Most levélben egyeztettünk egy rövid riportról. Gyuszi, a saját szerény, tömör és lényegre törő stílusában válaszolt kérdéseimre.  

A nevem Dobos Gyuszi. Lelesz Községben lakom, és a leleszi Zsidó Temető Gondnoka vagyok. Az egész úgy kezdődött, mivel hogy vallásos ember vagyok, mindig az volt a vágyam hogy olyan emberek közé tartozzak, akik a legközelebb állnak az Örökkévalóhoz. Ezek pedig a zsidók, akik a világ legintelligensebb emberei köze tartoznak. Így hát, magamtól elhatároztam, hogy rendezem a leleszi zsidó temetőt, ami katasztrofális állapotban volt. Egy évig dolgoztam rajta. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezen a temetőn nem volt feljárat, kapu es lépcső csak három sírkő. Mindent én terveztem, és csináltam a temető múltjárol csak annyit, hogy a 70-es években a 90 százalékát elhordták, szét bágerozták a homok miatt. Mar több mint 10 éve törődök ezzel a temetővel. És még ezen kívül 5-tel, többnyire egyedül csinálom, de itt- ott besegít a család. Végezetül meg annyit, hogy nagy megtiszteltetés a számomra, hogy Isten Kiválasztott Népének temetőit gondozhatom. Ezt nagyon fontosnak tartom.

A képeket Dobos Gyuszi készítette.

Szöveg: Révész István, Dobos Gyuszi.

Képek: Dobos Gyuszi, Lelesz

A tartalom forrásmegjelöléssel szabadon másolható.

Tisztelt olvasóink!
Az alábbi videók megpróbálnak olyan kérdésekre válaszolni, hogy mi történt a frigyládával, hogyan történhetett az exodus egyik legnagyobb eseménye, az átkelés a vörös tengeren, valamint hogyan is történhetett az özönvíz.  Hasznos időtöltést kívánok!

Révész István szerk.

Elkezdődött az 1944 óta használaton kívüli Nagytétényi zsidó temető rendezése. Ma, egy kb. negyven fős lelkes csoport kezdte el a szinte dzsungellé változott temető megtisztítását. A munkálatokban személyesen részt vett Köves Slomó rabbi, Shmulik Glitsenstein, és Nógrádi Bálint rabbik is. Erről a munkáról nézzenek meg néhány képet!

2011.07.06. Nagytétényi zsidó

temető rendezése

A temető rendezés rövid beszámolója innen tölthető le.

„Fordulat állt be az amerikai külpolitikában az elmúlt években, és ez aggodalommal tölt el” – mondta lapunknak Pat Robertson televíziós műsorvezető, az amerikai CBN csatorna alapítója. A médiában a „keresztény jobboldal” egyik vezetőjeként számon tartott Robertson, aki republikánus színekben 1988-ban versenybe szállt az elnökjelöltségért is, úgy véli, hogy „az arab tavasz” eseményei a Muzulmán Testvériség által képviselt radikális irányba befolyásolják a Közel-Keletet. Izraelnek olyanokkal kellene megegyeznie, akik az elpusztítására törekednek – véli Pat Robertson.

Obama elnök ismertette azokat a feltételeket, amelyek alapján szerinte rendezni lehetne az izraeli-palesztin viszonyt. Ön rendszeresen foglalkozik műsoraiban a Közel-Kelettel. Hogyan látja a legújabb béketervet?

– Aggodalommal tölt el az, hogy a Palesztin Hatóság szövetséget kötött a Hamasszal, amely egy terrorszervezet, és nem ismeri el Izraelnek a létezéshez való jogát. Ezért nincs olyan partner, akivel Izrael tárgyalni tudna a békéről, hiszen hogyan lehetne megállapodni egy olyan féllel, aki az elpusztításukra törekszik? A másik sarkalatos pont Jeruzsálem, amelyről Jézus a Lukács evangéliuma 21. fejezetében azt jelezte előre, hogy újra zsidó uralom alá kerül. Ezért is történelmi, sőt profetikus jelentőségű esemény volt, amikor ez 1967-ben megtörtént. Én úgy vélem, hogy nekünk itt Amerikában nem szabadna semmi olyat tennünk, ami beavatkozik Isten Jeruzsálemmel kapcsolatos tervébe. Ez a város Izrael fővárosa, amelyet Dávid király már az időszámításunk előtt ezer évvel az ország központjává választott. A leghatározottabban ellenzem tehát azt a tervet, amit az elnök ismertetett Jeruzsálem és Izrael jövőjével kapcsolatban.

A korábbi elnökök közül többen kikérték keresztény közéleti vezetők véleményét nemcsak vallási, hanem világpolitikai kérdésekben is. Billy Graham rendszeresen konzultált az elnökökkel, és Önt is számos alkalommal fogadták a Fehér Házban. Mit tapasztal, a jelenlegi elnök mennyire igényli az ilyen tanácsokat?

– Obama elnök úrnak a középső neve Huszszein, mivel az apja muzulmán volt. Úgy tudom, hogy Indonéziában diákként évekig egy muszlim vallási iskolába járt. Szerintem sokkal nagyobb rokonszenvvel tekint az iszlámra, mint Izraelre vagy a kereszténységre. Aggódom a hozzáállása miatt. Bush elnök keresztény vezetőként erőteljesen támogatta Izraelt, és ezt a támogatást nem látom Obama úr részéről.

Olvastam egy véleményt, amely szerint az 1967-es határokhoz való visszatérés, amit most az amerikai vezetés sürget, valójában az egykori Szovjetunió álláspontjához való visszatérés, hiszen Moszkva volt az, amely egyértelműen megszállásnak minősítette Izrael önvédelmi háborúját. Mit gondol erről a párhuzamról?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.