1934.május 31.– én, a Barmeni hitvalló zsinat szükségesnek találta felhívni teológiai nyilatkozatában a figyelmet arra, hogy egy egyház sem szolgálhat pártérdekeket, sem az egyház vezetését, sem tanításait nem rendelheti alá egyetlen párt érdekeinek sem, mert ha ezekre a vizekre evez bárkájával, amelyet nem mellesleg embermentésre kapott, súlyos tévedések áldozata lehet, sőt olyan történelmi bűnök elkövetéséhez nyújthat így asszisztenciát, amelyhez nemhogy nem lehet semmi köze, de azok megakadájozásában
élen kellene (kellett volna), járnia. Jelenleg úgy tűnik, ezt a nyilatkozatot, bár első sorban nem a magyar protestánsok számára íródott, nem igazán veszik figyelembe a magyar protestáns egyházak jeles képviselői. Ugyanis, ha figyelembe vennék, nem kerülhetett volna sor arra, hogy Debrecenben, a magyar reformáció „fellegvárában” egy olyan személy kultuszának felélesztéséhez nyújtson baráti jobbot, aki okozója és előkészítője a magyar történelem leg sötétebb korszakának, amelyet a teljes második magyar hadsereg pusztulásához vezetett, és többszázezer magyar honfitársát küldte különlegesen szolgalelkű magatartásával az értelmetlen halálba. Ennek fényében erősen megkérdőjelezhető, hogy az a bizonyos debreceni kollégium tulajdonképpen mitől is marad református, és milyen keresztény/keresztyén életvitelt, hitet fog közvetíteni tanulói felé. Persze, ez nem meglepő, ugyanis a katolikus egyházzal szemben, a reformáció képviselőitől tudomásom szerint még nem hangzott el korrekció, vagy elhatárolódó közlemény, vagy bármi Luther, a nagy reformátor antiszemita kijelentéseitől, vádaskodásától. A hitvallás máodik pontja: Az ő munkája, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok, aki bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul. (1Kor 1,30)
„Amiként Jézus Krisztus Isten ígérete valamennyi bűnünk megbocsátására, ugyanilyen komolyan tart igényt Isten a teljes életünkre is; őáltala kapunk mi boldog szabadulást ennek a világnak az istentelen kötelékeiből, és szabadon, hálásan szolgálhatunk valamennyi teremtménye felé.
Elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint lenne olyan területe az életünknek, amelyben nem Jézus Krisztus tulajdona lennénk, hanem más urakhoz tartoznánk, olyan területek, amelyekben nincs szükség a megigazulásra és megszentelődésre.” 
Kíváncsi vagyok, hogy a helyi református vezetés, akiknek nyilván erre a táblaavatásra rá kellett bólintani, hogy értelmezik ezt, vajon egy Horthy féle személy élete milyen példával fog szolgálni az eljövendő nemzedéknek, vallási alapon pedig ennek a kultusznak való szervilis befekvés (elnézést, erre jobb szó nem nagyon van) milyen módon fogja szolgálni az egyén megszentelődését, és megigazulását. A hitvallás harmadik pontja: Hanem igazságot szólván szeretetben, mindenestül növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztus. Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet. (Ef 4,15-16)
„A keresztyén egyház testvérek gyülekezete, amelyben Jézus Krisztus az Igében és a sákramentumokban a Szentlélek által mint Úr van jelen és cselekszik. Neki a hitével, engedelmességével, üzenetével és rendjével a bűnös világban mint kegyelmet nyert bűnösök egyházának kell arról bizonyságot tennie, hogy ő egyedül az ő (ti. Jézus) tulajdona, egyedül az ő vígasztalásából és visszajövetelének várásából az ő tanítása szerint el.
Elvetjük azt a hamis tanítást, miszerint az egyháznak joga lenne kénye-kedve szerint megváltoztatni üzenetének tartalmát, rendjét, vagy pedig igazodhatna a mindenkori világnézeti és politikai meggyőződések változásaihoz.”
Ebből a pontból a következőt szeretném kiemelni: „vagy pedig igazodhatna a mindenkori világnézeti és politikai meggyőződések változásaihoz”. 
Nem kívánom a szót szaporítani, akit érdekel, az egész hitvallást megtalálhatja az interneten. Mindenesetre a magyar protestáns egyházak vezetőinek nem ártana a múlt évszázad közepén működő, és a náci rezsimmel szembeszálló német teológusok munkáit egy kicsit, ámde tüzetesen tanulmányozni. Másrészt, a keresztényeknek nem szabad szem elől tévesztenie azt sem, hogy annak a személynek a kultusza, nem tűr meg maga mellett semmilyen keresztény vallást, hitet. Maximum addig, amíg a saját aljas céljaira felhasználja. „Barmen teljesítménye, hogy a német protestantizmus történetében- a reformáció kora óta talán első ízben- 
Lutheránusok, Reformátusok, és Uniáltak egyetértően tudtak szólni.Barmen 1934 ezért nagy ökomenikus esemény. Nem abban az értelemben, hogy teljes egyházi egységre jutottak volna, hanem abban, hogy aktuális kérdésekben képesek voltak közösen szólni.” (Részlet Dr Reuss András bevezetőjéből Fekete Károlynak, a Barmeni hitvallás 75. évfordulójára kiadott könyvéhez.) Nem vagyok a vallási ökomenizmus híve, viszont ebben a Barmeni hitvallók a mai kornak példát adtak, hogy vannak olyan helyzetek, amikor minden sérelmet, és egyéb ellentétet félre kell tenni, és együtt kell felszólalni. A mi számunkra ez azt jelenti, hogy együtt fel kell szólalnunk a náci, fasiszta eszme újjáéledése ellen, hogy ne legyen szükség többet olyan hitvallások kényszerű megfogalmazására, mint a Barmeni, vagy olyan teológusok halálára, mint Bonhoeffer. Mindenesetre, a magyar protestánsok jeles képviselőinek, amíg önvizsgálatot nem tartanak, nem ajánlom, hogy Karl Barth, vagy akár Dietrich Bonhoeffer sírjára virágot vigyenek. Mert esetleg visszaköpnének.
Budapest, 2012.05.25.
Technorati-címkék: Barmeni,hitvallás,református,horthy,teológiai nyilatkozat barmen,Karl Barth,Dietrich Bonhoeffer
Sztehlo Gábor (1909-1974) egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kitüntetés is nevezi őt, amit életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem.
